A Jordántól K-re lévő főbb völgyek, vagyis vádik egyike. A Szentírás először abban a beszámolóban ír róla, amely arról szól, hogy Jákob átkelt a háznépével „a Jabbók gázlón”. Ennek a gázlónak a közelében történt az is, hogy Jákob tusakodott egy angyallal (1Mó 32:22–30).

A Jabbók forrásvidéke Ammán (az ókori Rabba) közelében található, ám emellett a vádi számos  állandó patak és téli patak vizét gyűjti össze, mielőtt eléri a Jordánt, a Holt-tengertől 39 km-re É-ra. Jóllehet a forrás és a vádi vége között mindössze kb. 40 km a távolság, a Jabbók félkör alakú útja azonban úgy 100 km-t ölel fel. A Jabbók mai arab neve Vádi-Zarka, amely szó szerint azt jelenti, hogy ’a kék folyó’. Lehetséges, hogy ez a név onnan ered, hogy távolról a folyónak szürkéskék a színe. Sekély vizében, amelyen könnyen át lehet gázolni, apró halak nyüzsögnek.

Leanderbokrok és sokféle fácska szegélyezi a mély, termékeny völgyet, amelyben a Jabbók folyik. Ez a völgy a meredek oldalaival természetes határként szolgált (5Mó 3:16). A völgy első szakasza, amely D-ről É felé halad, egykor határt képezett az ammoniták és az amoriták között (4Mó 21:24), míg a K-ről Ny felé húzódó völgyszakasz kettészelte Gileádot, és elválasztotta az amoriták két királyának, Szihonnak és Ógnak a birodalmát (5Mó 2:37; Jzs 12:2; Bí 11:13, 22). Ma a Jabbók völgyében halad az egyik legkedvezőbb út, amelyen át lehet kelni a Jordánon arról a területről, amelyet az ókorban Gileádnak neveztek.