Jehova napja
Egy különleges időszak, mely nem 24 órából áll, és amely során Jehova fellép az ellenségeivel szemben a népe érdekében. Jehova ezen a „napon” végrehajtja ítéletét a gonoszokon, és győzelmet arat ellenségei felett. Ez a nap a megmentésnek, illetve az igazságosak megszabadításának az időszaka is egyben, és ekkor Jehova felmagasztaltatik mint Legfőbb Úr. Jehova nagy napja tehát kétszeresen is páratlan és különleges.
A Szentírás ecseteli, hogy ez a nap a csata időszaka, egy nagy és félelmetes nap, a sötétség és izzó harag napja, a nyomorúság, gyötrelem, pusztítás és vész napja. Isten a prófétája, Ámós által ezt kérdezte a makacs izraelitáktól: „Mit jelent majd nektek Jehova napja?” A válasz pedig így hangzott: „Sötétség lesz, és nem világosság; mint amikor az ember oroszlán elől menekül, és medvével találja szembe magát; és amikor bemegy a házba, és a falnak támasztja kezét, kígyó marja meg” (Ám 5:18–20). Ézsaiás ezt az üzenetet kapta: „Íme, Jehova napja jön; kegyetlen az a bősz dühtől és a lángoló haragtól” (Ézs 13:9). „A bősz harag napja az, nyomorúság és gyötrelem napja, vihar és pusztítás napja, sötétség és homály napja, felhő és sűrű homály napja” (So 1:15). Ebben a bajokkal terhes időszakban teljesen hiábavaló lesz a pénz: „Ezüstjüket az utcákra dobják . . . Sem ezüstjük, sem aranyuk nem szabadíthatja meg őket Jehova bősz haragjának napján” (Ez 7:19; So 1:18).
A próféták, akik újból és újból figyelmeztettek Jehova napjának közelségére, a sürgősséget társították ehhez a naphoz: „Jehova nagy napja közel van. Közel van, és nagyon siet” (So 1:14). „Ó, jaj az a nap! Mert közel van Jehova napja”. „Reszkessen e föld minden lakosa, mert jön Jehova napja, és közel van” (Jóe 1:15; 2:1, 2).
A pusztító ítélet időszakai: Figyelembe véve több próféciát és a még bekövetkezendő eseményeket, úgy tűnik, a „Jehova napja” kifejezés számos olyan időszakra is vonatkozott, amikor a Legfelségesebb a régmúltban pusztító ítéletet hajtott végre, még ha nem is világméretekben. Például Ézsaiás látomásban látta, hogy mi vár a hűtlen Júdára és Jeruzsálemre ’a seregek Jehovájának napján’, amelynek el kell jönnie „mindenkire, aki fölmagasztalta magát és felfuvalkodott” (Ézs 2:11–17). Ezékiel Izrael hűtlen prófétáinak címezte a mondanivalóját, figyelmeztette őket, hogy nem lesznek képesek úgy megerősíteni a városaikat, hogy ’megálljanak a harcban Jehova napján’ (Ez 13:5). Jehova előre megmondta a prófétája, Sofóniás által, hogy ki fogja nyújtani a kezét Júda és Jeruzsálem ellen, és szemügyre fogja venni még a fejedelmeket és a király fiait is, hogy ne menekülhessenek meg (So 1:4–8). A történelem azt bizonyítja, hogy „Jehova [akkori] napja” i. e. 607-ben érte utol Jeruzsálem lakóit.
Abban a nyomorúsággal teli időszakban, mely Júdára és Jeruzsálemre jött, láthatóvá vált, hogy a körülöttük lévő nemzetek – köztük Edom is – mennyire gyűlölik Jehovát és a népét. Abdiás próféta ezért a következőket Ab 1, 15). Ehhez hasonlóan „Jehova napja” és mindaz a lángoló pusztítás, amelyet ez a kifejezés felölel, utolérte Babilont és Egyiptomot a jövendöléshez hűen (Ézs 13:1, 6; Jr 46:1, 2, 10).
hirdette ki ellenük: „Mert közel van Jehova napja minden nemzet ellen. Ahogy te cselekedtél, úgy cselekszenek veled is” (Később Malakiás próféta által Jehovának egy másik „nagy és félelmetes napja” is meg lett jövendölve, és a prófécia szerint ezt a napot megelőzi ’Illés próféta’ eljövetele (Ma 4:5, 6). Illés mintegy 500 évvel e prófécia elhangzása előtt élt, ám Jézus az i. sz. I. században rámutatott, hogy Keresztelő János volt ez a megjövendölt Illés (Mt 11:12–14; Mk 9:11–13). Ezért abban az időben „Jehova napja” már a küszöbön állt. I. sz. 33 pünkösdjén Péter elmagyarázta, hogy az, ami akkor történt, nem más volt, mint Jóel azon próféciájának a beteljesedése, mely szerint kitöltetik Isten szelleme (Jóe 2:28–32), és az apostol arra is rávilágított, hogy ennek szintén „Jehova nagy és dicső napja” előtt kellett bekövetkeznie (Cs 2:16–21). „Jehova [akkori] napja” – Isten Szavának a beteljesedéseként – i. sz. 70-ben érkezett el, amikor Jehova szándékával összhangban a római seregek végrehajtották az ítéletet a nemzeten, amiért az elutasította Isten Fiát, és kihívóan ezt kiáltotta: „Nekünk nem királyunk van, hanem császárunk” (Jn 19:15; Dá 9:24–27).
Ám a Szentírás Jehovának még egy másik ’napjára’ is előremutat. A babiloni száműzetést követően, azután, hogy a zsidók ismét letelepedtek Jeruzsálemben, Jehova arra késztette a prófétáját, Zakariást, hogy jövendöljön ’Jehova napjáról’, amikor Isten nem csupán egyetlen nemzetet gyűjt egybe, hanem „az összes nemzetet Jeruzsálem ellen”. Ez a nap úgy éri el a tetőpontját, hogy Jehova „kivonul, és harcol. . . a nemzetek ellen”, és elpusztítja őket (Za 14:1–3). Ihletés alatt Pál apostol együtt említette ’Jehova napjának’ az eljövetelét Krisztus jelenlétével (2Te 2:1, 2). Péter pedig azzal kapcsolatban említette Jehova napját, hogy ’új egek és új föld jön létre, melyekben igazságosság fog lakni’ (2Pt 3:10–13).
Mindenkinek szem előtt kellene tartania azt a gondolatot, hogy miként lelhet biztonságra és menedékre Jehova nagy napján. Jóel ezt kérdezte: „ki viselheti el azt?” Majd ezt válaszolta: „Jehova menedék lesz népének” (Jóe 2:11; 3:16). Isten kegyesen megadja a megmenekülés lehetőségét mindenkinek, de csak kevesen élnek ezzel, megfogadva Sofóniásnak ezt a tanácsát: „Mielőtt szülne a rendelet, mielőtt mint a polyva, tovaszáll az a nap, mielőtt rátok jön Jehova izzó haragja, mielőtt rátok jön Jehova haragjának napja, keressétek Jehovát, mind, ti föld szelídei, kik végrehajtjátok bírói döntését. Keressétek az igazságosságot, keressétek a szelídséget! Valószínűleg rejtve lesztek Jehova haragjának napján” (So 2:2, 3).