JÉZUS, nem sokkal az i. sz. 33-ban bekövetkezett halála előtt, úgy beszélt Jeruzsálemről, mint „aki megöli a prófétákat, és megkövezi azokat, akik hozzá küldettek”. A város egészére ugyanaz volt jellemző, mint a múltban, és elutasította Isten Fiát (Mt 23:37).

Jézus megjövendölte, hogy mi fog történni: „eljönnek rád azok a napok, amikor ellenségeid sáncot építenek körülötted hegyes cölöpökből” (Lk 19:41–44). Ezenkívül ezt mondta: „amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet letáborozott seregek veszik körül, akkor. . . akik Júdeában vannak, kezdjenek a hegyekbe menekülni” (Lk 21:20, 21).

I. sz. 66-ban a zsidók egyik lázadása után a római csapatok Cestius Gallus vezetésével felvonultak Jeruzsálem ellen. Ám ahogy Josephus megjegyzi, Gallus „váratlanul parancsot adott katonáinak a visszavonulásra. . ., és érthetetlen módon távozott a városból”. Ez lehetőséget adott a keresztényeknek, hogy elmeneküljenek Jeruzsálemből, és ők ezt meg is tették. A római seregek hamarosan Titus vezetésével visszatértek. Ezúttal „sáncot [építettek] hegyes cölöpökből”, mely 7,2 km hosszú kerítésként vette körbe a várost. Úgy öt hónapi ostrom után a város romokban hevert, nemkülönben a templom. Három évvel később, i. sz. 73-ban a római seregek bevették a zsidók utolsó erődjét, Maszada hegytetőre épült erődítményét.

Jeruzsálem pusztulása kiemeli, mennyire fontos odafigyelni a Biblia próféciáira.