(valószínűleg: ’Jehova megszilárdította’):

Júda királyának, Joákimnak a fia, akit Nehusta szült neki (2Ki 24:6, 8; 2Kr 36:8). Jekóniásnak (ez a Joákin egy másik formája) és Kóniásnak (a Jekóniás egy rövidített alakja) is hívják (Esz 2:6; Jr 28:4; 37:1).

Joákin 18 évesen lett király, és folytatta apja rossz szokásait (2Ki 24:8, 9; 2Kr 36:9, lásd még: Szep., 1835, lábj.). Joákin apja, Joákim a babilóniai király, Nabukodonozor fennhatósága alatt volt, de vazallusságának harmadik évében (i. e. 618) fellázadt (2Ki 24:1). Ennek az lett a következménye, hogy megostromolták Jeruzsálemet. Az „abban az időben” (2Ki 24:10) kifejezés talán nem Joákin rövid uralmára utal, hanem általában arra az időszakra, amelybe az ő uralma is beletartozott, mivel az ostrom már Joákimnak, az apjának az uralma alatt megkezdődhetett, amint azt a Dániel 1:1, 2 is sejteti. Úgy tűnik, Joákim ezen ostrom idején halt meg, és Joákin került utána Júda trónjára. Uralma azonban mindössze három hónap és 10 nap után véget ért, amikor megadta magát Nabukodonozornak i. e. 617-ben (adár havában a Babiloni krónika alapján) (2Ki 24:11, 12; 2Kr 36:9; A. Grayson: Assyrian and Babylonian Chronicles. 1975, 102. o.). Annak beteljesedéseként, amit Jehova Jeremiás által mondott, Joákint száműzetésbe vitték Babilonba (Jr 22:24–27; 24:1; 27:19, 20; 29:1, 2). A királyi házból még másokat, valamint udvari tisztviselőket, mesterembereket és harcosokat is száműzetésbe vittek ekkor (2Ki 24:14–16; lásd: NABUKODONOZOR).

A 2Királyok 24:12–16 arról beszél, hogy Nabukodonozor ezeket a foglyokat száműzetésbe vitte, „Jehova házának minden kincsét és a király házának kincseit” pedig elhordta. A Dániel 1:1, 2 beszámolója viszont azt mondja, hogy a  felszerelési tárgyaknak csak „egy részét” vitte el Babilonba. Ennek az lehet a magyarázata, hogy a Királyok második könyvében szereplő kincsek főleg az arany felszerelési tárgyakra vonatkozhatnak, ezt emeli ki ez a beszámoló, tehát a többi felszerelési tárgyat ott hagyták. De az is lehet, hogy amikor Jeruzsálem behódolt a babilóniaiak ostroma során (ami Joákimnak a Babilon királya elleni lázadása miatt következett be), „Jehova háza eszközeinek egy részét” Babilonba vitték, majd röviddel ezután, amikor Joákint is elhurcolták Babilonba, vele együtt más „kívánatos dolgokat is [elvittek] Jehova házából”. Erre a 2Krónikák 36:6–10 alapján következtethetünk. A Krónikák könyvében található beszámolóból úgy tűnik, hogy miután Nabukodonozor Jeruzsálem elleni ostroma sikeres volt, ő elment ugyan, de „odaküldött, és elvitette őt [Joákint] Babilonba, és vele együtt kívánatos dolgokat is Jehova házából”. Ehhez hasonlóan tíz évvel később, a Jeruzsálem felett aratott végső győzelem és a város lerombolása idején (i. e. 607) Nabukodonozor visszatért Riblába, ’Hamát földjére’, és a győzelem utáni teendőket a testőrség parancsnokára, Nebuzáradánra hagyta (2Ki 25:8–21).

Joákin, míg Babilonban volt, hét fiút nemzett (1Kr 3:16–18). Ily módon a Messiásig vezető királyi vonal fennmaradt (Mt 1:11, 12). De ahogy a prófécia mondta, Joákinnak egyetlen utódja sem uralkodott többé a földi Jeruzsálemben. Ez tulajdonképpen olyan volt, mintha Joákinnak nem lettek volna gyermekei, mintha nem lett volna utódja, aki király lehetett volna őutána (Jr 22:28–30).

Joákin száműzetésének ötödik évében kezdte meg Ezékiel a prófétai tevékenységét (Ez 1:2). Mintegy 32 évvel később, ez minden bizonnyal i. e. 580-ban lehetett, Nabukodonozor utódja, Evil-Merodák (Avél-Marduk) kiengedte a börtönből Joákint, és oly nagy kegyben részesítette, hogy minden más, fogságban lévő király fölé emelte. Ettől kezdve Joákin Evil-Merodák asztalánál evett, és naponkénti ellátást kapott tőle (2Ki 25:27–30; Jr 52:31–34).

Találtak olyan babilóniai hivatalos dokumentumokat, amelyek Joákin és öt fia élelmiszeradagjának a felsorolását tartalmazzák.