Egy uralkodónak a botja vagy pálcája, amely a királyi hatalom jelképe. A Bibliában a „jogar” szó olykor jelképes értelemben szerepel, és királyokat (Ez 19:10, 11, 14) vagy hatalmat (Za 10:11), főként királyi hatalmat jelképez.

Az ókori Perzsiában halál fia volt, aki hívatlanul jelent meg a király előtt, hacsak az uralkodó ki nem nyújtotta felé az aranyjogarát (Esz 4:11; 5:2; 8:4).

Jákob azon prófétai szavai, hogy „nem kerül el Júdától a jogar”, azt sugallták, hogy Júda törzséé lesz a királyi uralom, és mindaddig ennél a törzsnél marad, míg el nem jön Siló (1Mó 49:10; lásd: VEZÉRI PÁLCA). Évszázadokkal később a babilóniaiak Jehova ítélet-végrehajtó ’kardjaként’ elpusztították Júda királyságát, a királyát pedig fogságba vitték. Erre utalnak azok a szavak, amelyeket Jehova Ezékiel által íratott le: „Kard, kard! Megélesítették, és ki is fényesítették.” „Vajon elveti-e fiamnak jogarát, mint ahogy elvet minden fát?” „Mert próbatételre került sor, és mi lesz, ha a jogart is elveti?” (Ez 21:9, 10, 13). E „kard” tehát úgy bánt Júda ’jogarával’, amely a dávidi dinasztiához tartozott, mint minden fával (amelyet ki kell vágni), vagyis mint a többi királlyal, illetve királysággal, amelyeket elpusztított.

A 2. zsoltár egy prófécia, amelyet Péter Jézus Krisztusra alkalmazott (Cs 4:25–27). Ez a zsoltár azt írja, hogy Jehova felkentje vasjogarral fogja összetörni a nemzeteket (Zs 2:2, 6, 9; vö.: Je 12:5; 19:15). Mivel Jézus Krisztus mindig igazságosan él királyi hatalmával, ezért az ő jogara az egyenesség jogara (Zs 45:6, 7; Héb 1:8, 9).

A Zsoltárok 125:3 kijelenti: „a gonoszság jogara nem marad az igazságosak osztályrészén”. Ezek a szavak arról biztosítanak, hogy egyszer eljön az az idő, amikor már nem fogják elnyomni az igazságosakat azok, akik gonoszul használják fel a hatalmukat.