(feltehetően: ’Jehova dicsőség’):

Lévi egyik lánya, aki hozzáment az ugyanabból a törzsből való Amrámhoz, és megszülte Mirjamot, Áront és Mózest (2Mó 6:20; 4Mó 26:59). Jokébed hithű asszony volt, bízott Istenében, Jehovában. A fáraó rendeletével dacolva nem volt hajlandó megölni piciny gyermekét, akit később Mózesnek neveztek el, hanem három hónap után, miután már nem lehetett tovább rejtegetni a házukban, belehelyezte egy papiruszládába, és a nád közé tette a Nílus partján. A fáraó lánya találta meg a csecsemőt, és jogot tartott rá, hogy az övé legyen, de végül Mózes édesanyját kérték meg a dajkálására. Miközben a gyermek cseperedett, Jokébed a férjével együtt szorgalmasan tanította gyermekeit a tiszta imádat alapelveire, ahogy azt azok későbbi élete is bizonyítja (2Mó 2:1–10).

A maszoréta szöveg alapján Jokébed Amrám apjának, Kehátnak volt a testvére, vagyis Amrám a nagynénjét vette el, ami akkoriban még nem volt törvénytelen (2Mó 6:18, 20). Néhány szakértő azonban úgy véli, hogy Jokébed Amrám unokatestvére volt, és nem a nagynénje, ugyanis a görög Septuaginta ezt így adja vissza, és ugyanezt a gondolatot tükrözik a szír Pesitta és a zsidó hagyományok is. A 2Mózes 6:20 egy része például így hangzik: „Jokabedet, apja fivérének a lányát” (LXX, Bagster). „Jokabedet, atyja bátyjának leányát” (Káldi, 1865). „Armám Jokebedet, apai nagybátyjának lányát vette feleségül” (KNB). „Amikor Amrám megnősült, az unokatestvérét, Jokabadot  vette el” (Fn). „Amrám elvette egyik rokonát, Jokabedet” (Kx). Rotherham lábjegyzete az „apjának húgát” kifejezéshez ezt írja: „Vsz. [valószínűleg] egyszerűen csak apja családjának női tagját.” Thomas Scott az Explanatory Notes c. művében (1832) ezt írja: „A Septuaginta és a zsidó hagyományok szerint Jokébed az unokatestvére, és nem a nagynénje volt Amrámnak.” „A legjobb kritikusok úgy vélik, hogy Jokébed az első unokatestvére volt Amrámnak, és nem a nagynénje” (Clarke: Commentary). Amikor a 4Mózes 26:59 azt mondja Jokébedről, hogy „Lévinek volt a lánya”, ez jelenthet „unokát” is, mint ahogy sok helyen a Szentírásban a „fiú” szóval utalnak az „unokára”. Fordításában F. Fenton magyarázatként megemlíti, hogy ugyanebben a versben a „szült Lévinek” kifejezés „a héber nyelv idiómája szerint nem magára Lévire utal, hanem a törzs egyik leszármazottjára. Az idő hosszúsága miatt lehetetlen, hogy Lévi gyermeke legyen.” (Lásd még: MKB, lábj.)

De ha a maszoréta szöveg pontos a 2Mózes 6:20-nál, akkor Jokébed Amrámnak a nagynénje volt, és nem az unokatestvére. Ha elfogadjuk annak lehetőségét, hogy Jokébed apja Lévi volt, akkor Jokébed anyjának fiatalabbnak kellett lennie Kehát anyjánál. Ebben az esetben Jokébed, bár csak féltestvére volt Kehátnak, mégis lehetett a nagynénje Amrámnak.