(Jehova készséges [nemes; nagylelkű]):

A héber szövegben két forma van, amelyet felváltva használnak két különböző személyre, akik ugyanazt a nevet viselték (hosszabb forma: Jehó·ná·dhávʹ; rövidebb forma: Jó·ná·dhávʹ).

1. Dávid unokaöccse, és a bátyjának, Simeahnak a fia. Jonadáb „nagyon bölcs ember volt”, de ugyanakkor agyafúrt és ravasz. Miután faggatta Dávid fiát, Amnont, és az elárulta neki, mi baja, vagyis hogy milyen szenvedélyes vágy ég benne a féltestvére, Támár iránt, Jonadáb egy szövevényes tervet javasolt neki, aminek az volt a vége, hogy Amnon megerőszakolta Támárt. Miután a lány édestestvére, Absolon bosszúból megölette Amnont, azt a hírt vitték Dávidnak, hogy Absolon megölte a király összes fiát, de Jonadáb ott volt, és biztosította a királyt afelől, hogy csak Amnon halt meg (2Sá 13:3–5, 14, 22, 28–33). Valószínűleg ő a 2Sámuel 21:21-ben és az 1Krónikák 20:7-ben említett „Jonatán”.

2. Rékáb fia; Jéhu király társa. Nem volt véletlen, hogy találkozott Jéhuval, ugyanis Jonadáb maga indult el, hogy ’elébe menjen’, aminek az lett az eredménye, hogy Jéhu megáldotta őt. Az ezután következő események mutatták, hogy Jonadáb teljesen egyetértett Jéhunak  azzal az elhatározásával, hogy ki kell irtani Izraelből a Baál-imádatot. Jéhu minden javaslatára azonnal és készségesen reagált. Jéhu megkérdezte tőle: „egyenes-e a szíved irántam. . .?”, mire ő így felelt: „Igen.” „Akkor nyújtsd a kezedet” – mondta Jéhu; Jonadáb pedig nyújtotta a kezét. Jéhu a szekerében ezt mondta Jonadábnak: „Tarts velem, és lásd meg, hogy nem tűrök versengést Jehovával szemben”, és Jonadáb újfent készségesen reagált. Végül amikor megérkeztek Szamáriába, és összehívták Baál valamennyi imádóját, Jonadáb nem fordult vissza, hanem elkísérte Jéhut Baál házába, és mellette maradt az ezt követő öldöklésben is. Ugyanakkor Jéhu is kimutatta, hogy teljes mértékben bízik Jonadábban (2Ki 10:15–28).

Mintegy 300 évvel később Jonadáb leszármazottait, a rékábitákat Jeremiás Jehova utasítására példaként említi meg, amiért hűségesen engedelmeskedtek ősatyjuk parancsainak, szembeállítva velük Júda és Jeruzsálem népét, akik nem engedelmeskedtek Istennek. Jonadáb arra utasította a rékábitákat, hogy lakjanak sátrakban, ne vessenek vetőmagot, ne ültessenek szőlőt, és bort se igyanak. Amikor Jeremiás borral kínálta őket, ősatyjuk, Jonadáb parancsára hivatkozva nem fogadták el. E hűségükért Jehova megígérte: „Nem vész ki Jonadábtól, Rékáb fiától a férfi, aki színem előtt álljon mindenkor” (Jr 35:1–19).