(héb.: sá·lákhʹ):

Egy nagy testű, úszóhártyás lábú vízimadár, amely a víz alá bukva fog halat. A kárókatona csak abban a felsorolásban szerepel, amely a mózesi törvény szerinti tisztátalan állatokat ismerteti. Ez a felsorolás tiltja a megevését bizonyos madaraknak, amelyeknek a többsége alapvetően vagy ragadozó, vagy dögevő (3Mó 11:17; 5Mó 14:17). A görög Septuaginta fordítói úgy gondolták, hogy ez a madár a ka·tar·raʹktész; görögül ez a kárókatona neve. A latin Vulgata pedig a mergulus (búvár) szót használja. A kárókatona (Phalacrocorax) elég sok helyen előfordul Palesztinában, elsősorban a Földközi-tenger partvidékén, illetve szárazföldi édesvizek, például a Galileai-tenger mellett. Rokonságban áll a gödényfélék családjába tartozó madarakkal. A testük általában hosszúkás és sötét színű. A madár a vízben fürge és mozgékony, és a víz alatti úszáshoz főként az úszóhártyás lábait használja. Hegyes, horgas csőrének köszönhetően remek halász, és Keleten, például India egyes részein a halászok már az ókori időktől kezdve halfogásra idomítják. A madár nyaka köré nem túl szorosan egy zsinórt kötnek azért, hogy az aprócska halak kivételével ne nyeljen le más halakat.