(gyümölcsös):

Egy hegyláncnak és egy városnak is a neve. A héber kar·melʹ szó általában ’gyümölcsöst’, azaz ’gyümölcsöskertet’ jelent (Ézs 16:10; 32:15; Jr 2:7).

1. A Kármel-hegység az Izrael közepén húzódó hegyvonulatnak egy ény. irányú, ék alakú nyúlványa. Az ény. hegyfoka a Földközi-tengertől úgy 180 m-rel beljebb ér véget. Az egész hegység mintegy 50 km hosszú, és a Földközi-tengertől Dótán síkságáig nyúlik, amelyen túl Szamária dombjai fekszenek. A hegység három részre osztható: az ény. és dk. hegygerincet középen egy alacsonyabban fekvő sziklás medence, illetve fennsík választja el. Az Iszfíjától ÉNy-ra elhelyezkedő ény. részen található a hegység legmagasabb pontja, amelynek a tengerszint feletti magassága kb. 545 m. Nem tudni pontosan, hogy a Kármel név a bibliai időkben az egész hegységre utalt-e, vagy csak az ény. gerincre, amely kb. 21 km hosszú. Napjainkban a Kármel-hegy (Dzsebel-el-Karmal; Har-Karmel) ezt az utóbb említett területet jelöli. Jokneám, egy kánaánita királyi város ennek a felső résznek a dk. végében feküdt, és a „kármeli” szóval  jellemzi a Szentírás. A dk. rész k. lejtőin fekvő Megiddót és Taánakot azonban nem így jellemzi (Jzs 12:22).

Az a föld, ahova Izrael bement, miután átkelt a Jordánon, földrajzilag három főbb részre osztható. Mindhárom rész átszeli az országot é–d. irányban: a Jordán völgye, a hegyvidék és a parti síkság. A Kármel-hegység azonban nem illik bele ebbe az általános felosztásba. Megszakítva az é–d. irányban húzódó hegyvonulatoknak a folyamatosságát, létrehozza a jól ismert Jezréel (Eszdraelon) völgyét, amely a Kármel-hegység dk. oldalát szegélyezi. Ehhez hasonlóan a Kármel hegyfoka, amely benyúlik a Földközi-tenger parti síkságába, több síkságra osztja fel ezt a részt: Áser síkságára (a Kármeltől É-ra) és Sáron meg Filisztea síkságára (a Kármeltől D-re). A Kármel hegyfokától közvetlenül É-ra a partvonal élesen visszakanyarodik, az Akkói-öblöt alkotva. Itt fekszik Haifa, amely napjainkban a fontosabb kikötők közé tartozik. A Kármel jelezte Áser törzsi területének az egyik határvonalát (Jzs 19:24–26).

A Kármel természetes úttorlaszként emelkedett a Mezopotámia és Egyiptom között utazó karavánok és seregek elé. Az Áser síkságával és Jezréel völgyével szemközt lévő k. hegyoldalak nagyon meredekek, ráadásul a Kármel-hegységet már az ókortól fogva sűrű erdő és bozótos borítja, ami miatt nehéz átkelni rajta. Van ugyan egy keskeny földsáv a Kármel hegyfoka és a tenger között, de ez igen nagy kerülő lett volna, és a hadseregeket könnyen meg lehetett volna ott támadni. Voltak olyan szorosok, amelyek Jezréel völgyéből átszelték a hegyet Jokneám és Taának erődített városainál, ám a két város közt fekvő Megiddónál lévő hágón sokkal könnyebb volt átkelni, éppen ezért fontosabbnak is tartották. Volt azonban egy másik főútvonal is, amely a csomópontnak számító Megiddótól D-re haladt, megkerülte a Kármel-hegység további részét, majd ny. irányba, a tengerpart felé kanyarodott, Dótán síkságán át.

A Kármelt gyakran termékeny területekkel, például a Libanonnal, Sáronnal és Básánnal együtt említik (Ézs 35:2; Jr 50:19). Uzziás királynak, aki „szerette a földművelést”, voltak földművesei és vincellérei a Kármelen (2Kr 26:10). Számos, sziklába vájt borsajtó és olajprés maradványaira találtak ezen a helyen. A próféták azt, hogy milyen katasztrofális következményei lesznek annak, hogy Jehova elítéli Izraelt, a Kármel buja növényzetének az elszáradásával szemléltették (Ézs 33:9; Ám 1:2; Ná 1:4). A tenger szellőitől átjárt lejtőin mind a mai napig gyümölcsösök, olajfaligetek és szőlősök vannak, tavasz idején pedig szemet gyönyörködtető virágszőnyeg borítja ezt a vidéket. Az Énekek éneke (7:5) Sulamit fejét a Kármelhez hasonlítja. A hasonlat vagy a lány dús hajára utal, vagy arra, ahogyan fenségesen tartja formás fejét. Ezenkívül a Kármel a lenyűgöző megjelenésével, főleg azzal a hegyfokkal, amelyik hirtelen magasba tör a tengerpartról – miként a Tábor-hegy is méltóságteljesen kimagaslik a Jezréel völgyéből –, a Szentírás Nabukodonozor tekintélyt parancsoló alakját jeleníti meg, amint előretör Egyiptom meghódítására (Jr 46:18).

Ésszerű, hogy a szamáriaiak többek között a Kármelen kerestek menedéket. Bár egyáltalán nem tartozik a legmagasabb hegyek közé, de mivel ritkán lakják, sűrű erdő borítja és sok, puha mészkőből felépülő barlang van sziklás oldalain, a menekültek egyik fő rejtekéül szolgált. Ámós próféta azonban rámutatott, hiába keres itt menedéket az, aki Jehova igazságos ítélete elől menekül (Ám 9:3).

A történelmet tekintve a Kármel-hegyről főleg az Illés és Elizeus próféta életéről szóló beszámolókban olvashatunk (KÉP: 1. köt. 950. o.). Illés itt utasította arra Aháb királyt, hogy gyűjtse egybe a népet, hogy az legyen tanúja a próbatételnek, amely Baál és az igaz Isten, Jehova között zajlik. Baált 450 prófétája, Jehovát pedig Illés képviselte (1Ki 18:19–39). A próbatétel után Illés levitette a hamis prófétákat a Kison völgybe (ebben a völgyben folyik a Kison, amely a Kármel-hegy k. oldala mentén halad, mielőtt az Akkói-öbölbe érne), és ott levágta őket (1Ki 18:40). Illés a Kármel-hegy csúcsán imádkozott, hogy érjen véget a három és fél éves szárazság, és a szolgája innen látta meg azt a felhőcskét, amely az érkező óriási vihar előhírnöke volt (1Ki 18:42–45; Jk 5:17). Illés innen futott legalább 30 km-t Jezréelig, és Jehova segítségével egész végig Aháb szekere előtt haladt (1Ki 18:46).

Miután Illés és az utódja, Elizeus elváltak egymástól a Jordánnál, Elizeus Jerikóból Bételt érintve a Kármelig utazott (2Ki 2:15, 23, 25). Elizeus akkor is a Kármel-hegyen volt, amikor a (Jezréeltől nem messze É-ra fekvő) Sunemből való asszony a segítségét kérte halott gyermeke miatt (2Ki 4:8, 20, 25).

2. Egy város Júda hegyvidékén (Jzs 15:1, 48, 55). A legtöbb földrajztudós a Hebrontól kb. 11 km-re D-DK-re fekvő Hirbet-el-Kirmillel (Horbat-Karmellel) azonosítja.

 Saul király egy „emlékművet [héb.: jádh]” emelt Kármelben, alighanem az amálekiták feletti győzelmének az emlékére (1Sá 15:12). Igaz, az ebben a szövegben megjelenő héber jádh szót általában „kéz”-nek fordítják, de ’emlékmű’ jelentése is lehet, ami kiderül egyrészt abból, hogy az ’emel’ ige áll mellette, amikor Saul tettéről van szó, és abból, hogy évekkel később az ’Absolon-emlékművet’, vagyis jádh-ot kifejezetten oszlopnak nevezik (2Sá 18:18).

Abban az időben, amikor Dávid a lelkére vadászó Saul elől bujdosott, „a kármeli Nábál” (bár alighanem a közeli Máonban lakott) a hatalmas nyájait Kármel dimbes-dombos mezőin legeltette (1Sá 25:2; 30:5; 2Sá 2:2; 3:3). Amikor Nábál nem volt hajlandó viszonozni Dávid csapatainak, hogy védelmezték a nyájait, vagyis nem volt hajlandó megadni nekik az őket megillető élelmet, Nábál feleségének, ’a kármeli Abigailnak’ a kezdeményezőkészsége és tapintata megóvta Dávidot attól, hogy vérbűnt kövessen el (1Sá 25:2–35). Abigail később Dávid felesége lett (1Sá 25:36–42; 27:3; 1Kr 3:1).

„A kármeli Hecró” Dávid hadseregének a vitézei között volt (2Sá 23:8, 35; 1Kr 11:26, 37).