(babiloni eredetű; jel.: ’nagy [csatorna]’):

Egy ’folyó’ „a káldeusok földjén”, amelynek közelébe a tel-abibi zsidó közösséget száműzték (Ez 1:1–3; 3:15). Ezékiel ’a Kébár folyóról’ írva a ná·hárʹ (’folyónak’ fordított) szót nyilván tágabb értelemben használta, és ez a szó magában foglalta a számos babilóniai csatornát is, amelyek egykor behálózták az Eufrátesz és a Tigris alsó szakasza közt elterülő termékeny területet. Ez a használat összhangban volna az ennek megfelelő babiloni szóval, amely szintén vagy folyóra, vagy csatornára utal. Hogy Kébár pontosan hol helyezkedett el, azt nem tudjuk.

Ám a legtöbb bibliai földrajztudós a ’Kébár folyót’ Satt-en-Nillel hozza összefüggésbe, amelyet azzal a naru Kabaruval (v. „Nagy csatornával”) azonosítottak, amelyről a Babilontól kb. 85 km-re DK-re fekvő Nippur városában talált ékírásos, szerződéseket tartalmazó táblák írnak. A Satt-en-Nil Babilon fölött ágazik le az Eufráteszből,  és dk. irányban folyva elhalad Nippur mellett, hogy újra az Eufráteszbe csatlakozzon Urtól D-re, mintegy 240 km-re Babilon alatt.

I. e. 613-ban a Kébár folyó közelében levő Tel-Abib volt a helyszíne Ezékiel próféta első, feljegyzésre került látomásának, amelynek hét napig volt kábultan a hatása alatt, és itt kapta azt a megbízatását, hogy legyen „őrállóvá. . . Izrael háza számára” (Ez 1:1–3:21). A prófétát a később kapott hasonló látomásai a kébári élményére emlékeztették (Ez 10:15, 20, 22; 43:3).