Az ókori Elám királya, aki azelőtt, hogy Ábrahám i. e. 1943-ban belépett az Ígéret földjére, kiterjesztette a hatalmát Ny felé, Egyiptom határaiig. Öt király a Holt-tenger d. csücske közelében fekvő területekről fellázadt keleti hűbérura, Kédorlaomer ellen tizenkét évi szolgaság után. A tizennegyedik évben Kédorlaomer és három szövetségese – Amrafel, Sineár királya, Ariók, Ellászár királya és Tidál, Góim királya – Ny-ra vonult, hogy leverje a lázadást. É-ról indultak, és D felé nyomulva több városra is vereséget mértek, amelyek a Jordántól K-re lévő kereskedelmi utak mentén feküdtek, illetve a Holt-tengertől D-re, azon a területen, amelyet később az amálekiták vettek birtokba. Ezután már könnyű feladat volt megfutamítani a felkelés magvát alkotó öt királyt.

Kédorlaomer foglyai között ott volt Ábrahám unokaöccse, Lót is, aki a közelben élt. Amikor Ábrahám értesült erről, nyomban üldözőbe vette az ellenséget 318 felfegyverzett szolgájával. Dánnál meglepték a jócskán túlerőben levő csapatokat, és sikeresen üldözték őket egészen a Damaszkusztól É-ra fekvő Hóbáig; visszahozták Lótot és visszaszerezték a javait (1Mó 14:1–17).

Maga a Kédorlaomer név nem található meg az ókori Elám uralkodóiról szóló listákon, mégis elámi névnek tekintik. A Kédor egyik lehetséges változata, a Kudur számos összetett névben szerepel, a laomerhez hasonló nevet viselő Lagamar pedig elámi istenség volt.