A Bibliában a héber széʹvel szót fordítják „kényszerszolgálat”-nak, mely vagy egy olyan jelképes, illetve szó szerinti teherrel hozható összefüggésbe, melyet valakinek hordoznia kell, vagy fárasztó munkával. A robotra is érthető, vagyis olyan munkára, melyért csak részben vagy egyáltalán nem jár fizetség, és amelyet egy hatalom ró ki bizonyos személyekre, például egy terület lakosaira.

Amikor a zsoltáríró Izrael egyiptomi fogságból való szabadulásán elmélkedett, úgy ábrázolta Jehovát, mint aki ezt mondja: „Elvontam a tehertől [’kényszermunka’, MKB, lábj.; Kat., lábj.; ‹Zs 81:7›] vállát” (Zs 81:6; 2Mó 1:11). Salamon király kényszermunkára kötelezett férfiakat, hogy különböző építkezéseken dolgozzanak, és munkafelügyelőket helyezett föléjük (1Ki 5:13; 9:15, 23). Mivel Salamon megfigyelte, hogy az ifjú Jeroboám keményen dolgozik, „kinevezte őt, hogy teljes egészében ő felügyelje József házának kényszerszolgálatát”, vagyis az Efraim és Manassé törzséből való, kényszermunkára kötelezett férfiak szolgálatát (1Ki 11:26–28).

A héber széʹvel szóval rokon szab·bálʹ szó jelentése: ’teherhordó’. Miután Salamon népszámlálást tartott, hogy megtudja, hány jövevény él Izraelben, szolgálatot végeztetett velük, és 70 000-et közülük teherhordóvá tett (2Kr 2:2, 17, 18). Hosszú évek múltán, amikor Jósiás király kijavíttatta a templomot, „teherhordók” is voltak a munkások között (2Kr 34:12, 13).

A héber cá·váʼʹ szó, melyet sokszor használnak a katonai vagy hadi szolgálat megjelölésére, azt is jelenti, hogy ’kényszerű szolgálat’, vagyis amikor valaki kifizeti a tartozást vagy kiegyenlíti a vétket. Ezért mondták Jeruzsálemnek azt, hogy a „katonai szolgálata letelt”, és „vétke ki lett egyenlítve” (Ézs 40:1, 2, Rbi8, lábj.). A próba alatt lévő, lehangolt és fájdalomtól meggyötört Jób az életet egy kemény, fárasztó szolgálathoz, vagyis kényszerű szolgálathoz hasonlította, amikor ezt kérdezte: „Nemde kényszerű szolgálata van a halandónak a földön, nemde olyanok napjai, mint a béres napjai?” (Jób 7:1). Hasonló érzésektől indíttatva később ezt mondta Istennek: „növeled irántam bosszúságodat; egyik baj a másik után ér”, vagyis „felváltva ér egyik kényszerű szolgálat a másik után” (Jób 10:17, Rbi8, lábj.). Jób nyilvánvalóan úgy érezte, hogy Isten még fokozza a nyomorúságát azáltal, hogy újabb és újabb bajt hoz rá. Azt az időt, melyet a halottak a seolban töltenek, Jób szintén kényszerű szolgálathoz hasonlította – egy teherhez, melyet valakinek hordoznia kell –, de azt is kifejezésre juttatta, hogy hisz a feltámadásban (Jób 14:14).