Olyan eszköz, amelyen például Jézus Krisztus a halálát lelte (Mt 27:32–40; Mk 15:21–30; Lk 23:26; Jn 19:17–19, 25). A klasszikus görögben a (sztau·roszʹ) szó, amelyet az Új világ fordítás „kínoszlop” formában ad vissza, elsősorban egyenesen álló oszlopot vagy cölöpöt jelent. Nincs rá bizonyíték, hogy a Keresztény Görög Iratok írói keresztrúddal ellátott oszlopra utaltak volna vele. (Lásd: OSZLOPRA FESZÍTÉS; ÚV, függ.: 1824–1826. o.)

John Denham Parsonsnak a The Non-Christian Cross c. könyvében ezt olvassuk: „Az Újszövetséget alkotó számos írásban egyetlen olyan mondat sincs, amely az eredeti görögben akár közvetetten is amellett szólna, hogy a Jézus esetében használt sztaurosz más lett volna, mint a közönséges sztaurosz; és még kevésbé amellett, hogy nem egyetlen szál fából, hanem két darab, keresztformában összeszegezett fából állt volna . . . Tanítóink igencsak félrevezetik az embereket azzal, hogy amikor átültetik anyanyelvünkre az egyház görög nyelvű dokumentumait, a sztaurosz szót ’keresztnek’ fordítják, és hogy az ilyen eljárást népszerűsítve a lexikonainkban is a ’kereszt’ szót adják meg a  sztaurosz jelentéseként. Nem fejtik ki kellő alapossággal, hogy az apostolok idejében semmiképpen sem ez volt a szó elsődleges jelentése, és hogy utána sem vált azzá sokáig, hanem amikor felvette ezt a jelentést – ha egyáltalán felvette –, az csak azért volt, mert függetlenül attól, hogy nem álltak rendelkezésre bizonyító erejű tények, ilyen vagy olyan okból az a feltételezés nyert teret, hogy annak a bizonyos sztaurosznak, amelyen Jézust kivégezték, éppen ilyen formája volt” (London, 1896, 23–24. o.).

Miért kellett Jézusnak oszlopon meghalnia? Amikor az izraeliták megkapták Jehova Istentől a törvényét, kötelezték magukat a megtartására (2Mó 24:3). Ezt azonban a bűnös Ádám leszármazottjaiként nem tudták tökéletesen megtenni, ezért a Törvény átka alá kerültek. Ahhoz, hogy e különleges átoktól megszabadulhassanak, Jézusnak, mint egy átkozott bűnözőnek, oszlopra akasztva kellett meghalnia. Pál apostol így írt erről: „mindazok, akik törvény szerinti cselekedetekre hagyatkoznak, átok alatt vannak; mert meg van írva: »Átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amik a Törvény tekercsében megírattak, hogy cselekedje azokat.« . . . Krisztus megvásárlás által megszabadított minket a Törvény átkától azzal, hogy átokká lett helyettünk, mert meg van írva: »Átkozott mindenki, aki oszlopra van akasztva«” (Ga 3:10–13).

Jelképes értelem: A „kínoszlop” olykor annak a szenvedésnek, szégyennek vagy kínnak a jelképe, amelyet Jézus Krisztus követése miatt kell valakinek kiállnia. Jézus kijelentette: „aki nem fogadja el kínoszlopát, és nem követ engem, nem méltó hozzám” (Mt 10:38; 16:24; Mk 8:34; Lk 9:23; 14:27). A kifejezés egyben az oszlopra feszített Jézus halálát is jelképezi, mely által az emberek megszabadulhatnak a bűntől, és megbékéltethetnek Istennel (1Ko 1:17, 18).

Jézus kínoszlopon elszenvedett halála alapul szolgált arra, hogy el lehessen távolítani a Törvényt, amely elválasztotta a zsidókat a nem zsidóktól. Kedvezően fogadva tehát a békéltetést, mely a halálával vált lehetségessé, zsidók és nem zsidók Isten előtt ’e g y testté válhattak a kínoszlop révén’ (Ef 2:11–16; Kol 1:20; 2:13, 14). Ez sok zsidó szemében botláskőnek bizonyult, ők ugyanis ragaszkodtak ahhoz a nézetükhöz, hogy a körülmetélkedés és a mózesi törvény betartása nélkül nem lehet elnyerni Isten helyeslését. Ezért írta Pál apostol: „testvérek, ha még mindig körülmetélkedést prédikálok, miért üldöznek még engem? Hiszen akkor a kínoszlop botlásköve eltöröltetett” (Ga 5:11). „Mindazok, akik tetszetősnek akarnak mutatkozni a testben, azok próbálnak benneteket körülmetélkedésre kényszeríteni, csak hogy ne üldözzék őket a Krisztusnak, Jézusnak a kínoszlopáért. Soha ne történjen meg, hogy dicsekszem, hacsak nem Jézus Krisztusnak, a mi Urunknak a kínoszlopával, aki által a világ oszlopra feszíttetett nekem, én pedig a világnak” (Ga 6:12, 14). A zsidók azért üldözték Pált, mert nyíltan megvallotta az abba vetett hitét, hogy csakis a kínoszlopra feszített Jézus halála által lehetséges a megmentés. Ebből a hitvallásból következően a világ az apostol számára, mondhatni, megfeszíttetett, elítéltetett vagy meghalt, őrá viszont a világ tekintett gyűlölettel, mint valami oszlopra feszített bűnözőre.

Azok, akik elfogadták egykor a kereszténységet, de később erkölcstelen életútra tértek, olyanoknak bizonyultak, akik ’ellenségei a Krisztus kínoszlopának’ (Fi 3:18, 19). Tetteikkel azt bizonyították, hogy nem tartják becsben a kínoszlopra feszített Jézus halálából fakadó áldásokat. ’Lábbal tiporták az Isten Fiát’, és ’közönséges értékűnek tartották a szövetség vérét, mely által meg lettek szentelve’ (Héb 10:29).