Úgy vélik, hogy a kócnak visszaadott eredeti héber szó a len durva, rövid rostszálait jelöli. A kóc könnyen lángra kap. Amikor Delila megkötözte Sámsont nedves inakkal, a férfi könnyedén kettészakította azokat, „mint ahogy széttépik a sodrott kócmadzagot, ha az a tűz szagát érzi” (Bí 16:8, 9). Jehova, amikor úgy határozott, hogy az ókori népe között levő gonoszokat a munkáikkal együtt elpusztítja, ezt mondta: „Kóccá lesz a tetterős ember, és munkája gyümölcse szikrává; egyszerre fog lángra kapni mindkettő, és nem lesz, aki eloltsa” (Ézs 1:24, 31).