A „körzet” szó jelölhet egy közigazgatási egységet, egy város körüli területet vagy egy konkrétan behatárolt területet.

Amikor Nehémiás megszervezte Jeruzsálem falának az újjáépítését, kijelölte a falrészeket bizonyos ’körzetek’ vezetőinek, azaz ’fejedelmeinek’, valamint lakosainak. Ezek a körzetek a legjelentősebb városukról kapták a nevüket, és némelyik (Jeruzsálem, Bét-Cúr, Keila) dupla körzet volt (Ne 3:9, 12, 14–18). A körzetek alighanem Perzsia egyik területi egységének, Júda ’tartományának’ a részei voltak (Ne 1:3). Ebben a szövegkörnyezetben a körzetnek fordított héber szó (peʹlekh) állítólag az akkád pilku szóból  ered, ami vélhetően azt tükrözi, hogy a babilóniaiak hozták létre ezeket a körzeteket Jeruzsálem bukását követően. (Lásd: TARTOMÁNY.)

A héber kik·kárʹ szó valamilyen kerek dologra utal. Többek között ezeket jelölheti: ’cipó’, azaz ’kerek kenyér’ (2Mó 29:23; ÚRB), ’kerek ólomfedél’ (Za 5:7), egy ’talentum’ arany vagy ezüst (2Mó 25:39; 1Ki 20:39), illetve egy nagyjából kör alakú ’környék’ vagy ’medence’ (1Mó 13:10, Rbi8, lábj.; Ne 12:28).

A Keresztény Görög Iratokban szereplő szó, a hoʹri·on (mindig t. sz.) betű szerinti jelentései: egy földrajzi terület ’határai’, illetve ’határvidékei’ (Mt 19:1; Cs 13:50). De jelölhet egy körülhatárolt területet is, azaz ’környéket’ vagy ’tájékot’ (Mt 2:16; 15:22). A me·riszʹ szó a Cselekedetek 16:12-ben Makedónia ’területére’ utal, de a betű szerinti jelentése: ’rész’. (Vö.: Int; Cs 8:21.)