Olyan eszköz, mely korlátoz valakit a szabadságában, például bilincs, lábbilincs, lánc; érthető alatta a rabság (gyakran t. sz. alakban); utalhat egy korlátozó erőre vagy hatásra; lehet az egység előidézője vagy egy egyesítő kötelék. A bibliai időkben többféle eszközzel tartották fogva a rabokat, például lábbilinccsel, kalodával és bilinccsel, de a börtönök is ezt a célt szolgálták.

A Szentírásban a héber nechóʹseth szót, mely általában azt jelenti, hogy ’réz’, gyakran úgy fordítják, hogy ’rézbilincs’, mivel a bilincseket többnyire rézből vagy bronzból készítették, bár fa- és vasbilincsek is voltak (2Sá 3:34; 2Ki 25:7). A líbiai Tókrában olyan vasbilincset találtak, mely nagyon hasonlít az asszír paloták domborművein ábrázoltakhoz. A fémkarikák, vagy fémpántok átmérője 13 cm, így elég nagyok ahhoz, hogy átfogják a bokát. A karikákat egy lapos rúd köti össze, mely az egyik végétől a másikig 18 cm hosszú, ezért csak nagyon kicsiket lehetett lépni vele, és megnehezítette a járást. A „lábbilincs”-re használt görög szó a peʹdé, mely rokona a pusz (lábfej) szónak (Lk 8:29).

A ’megkötöz’, ’bilincsbe ver’ jelentésű héber ʼá·szarʹ ige (Bí 16:5; Ez 3:25; 2Ki 23:33) a gyökere három másik szónak, melyet a rabságra használtak. Az ʼé·szúrʹ szó ’bilincsre’ utal (Jr 37:15), a mó·szé·róthʹ szó ’bilincsre’ és ’kötelékre’ (Zs 2:3; 107:14), a má·szóʹreth szó pedig ’kötelékre’ (Ez 20:37). A ’bilincsnek’ fordított görög szó a de·szmoszʹ (Lk 8:29), míg a szünʹde·szmosz szó ’egyesítő kötelékre’ utal (Ef 4:3).

Láncokat is használtak a rabok megkötözésére. Két héber ’lánc’ jelentésű szó (rethu·qáʹ és rat·tóqʹ) a rá·thaqʹ szóból ered, mely azt jelenti, hogy ’bilincsbe ver’ (Ná 3:10). A ’láncra’ a görög haʹlü·szisz szót használták (Mk 5:3, 4).

A keresztény kor előtt sok hűséges tanút bilincsbe vertek és börtönbe vetettek (Héb 11:36). Jákob fiáról, Józsefről azt írták, hogy Egyiptomban „bilinccsel nyomorgatták lábát, vasba verték a lelkét” (Zs 105:18). Delila hét, még nedves ínnal, majd később új kötelekkel próbálta megkötözni Sámsont, hogy a filiszteusok elfoghassák, de Sámson könnyedén szétszakította azokat. Végül elveszítette az erejét, és foglyul ejtették, két rézbilincset rakva rá (Bí 16:6–12, 21). Pashúr, a templom felügyelője kalodába záratta Jeremiást, és Júda fejedelmei bebörtönözték „a bilincsek házába” (Jr 20:2, 3; 37:15).

Mivel Manassé, Júda királya hűtlen volt, Jehova megengedte, hogy Asszíria királya rézbilincsbe verje. Nabukodonozor király fogolyként Babilonba hurcolta Sedékiás királyt, rézbilincsbe verve őt (2Ki 25:7; 2Kr 33:11; Jr 39:7; 52:11). Jeremiást kiszabadították, és Nebuzáradán, Nabukodonozor testőrségének a parancsnoka levette róla a bilincseket (Jr 40:1, 4).

A Gecsemáné-kertben Jézust megfogták és megkötözték, majd Annáshoz vezették, onnan pedig szintén megkötözve Kajafáshoz küldték. A szanhedrin előtti tárgyalását követően a testület parancsára megkötözték, és Pilátushoz vitték (Jn 18:12, 13, 24, 28; Mk 15:1). Saul, még mielőtt áttért a kereszténységre, és Pál apostol lett, vadászott a keresztényekre, hogy megkötözve a zsidó legfelsőbb bíróság elé állíthassa őket (Cs 9:2, 21). Heródes a római szokásoknak megfelelően két katona közé láncoltatta Pétert (Cs 12:6, 7).

Amikor Pál először volt börtönben Rómában, számos levelében megemlítette, hogy rabbilincsekben van, és úgy utalt magára, mint aki ’nagykövetként tevékenykedik láncokban’ (Ef 6:20; Fi 1:7, 13–17; Kol 4:18; Flm 10, 13). Ám  a Cselekedetek 28:16–31-ben található leírásból kiderül, milyen helyzetben volt Pál: jelentős mozgásszabadsága volt, ami lehetővé tette, hogy leveleket írjon, valamint fogadhatott vendégeket és látogatókat, és prédikálhatott is nekik. Pált szabadon engedték, de idővel újra letartóztatták. Akkor is láncokban volt, amikor másodjára börtönözték be Rómában, de ekkor ki is végezték (Flm 22; 2Ti 1:16; 2:9; 4:6–8).

Jelképes értelem: A „kötelék” és „lánc” szavak sokszor jelképes értelemben szerepelnek a Szentírásban, és bebörtönzésre vagy valamilyenfajta szabadságvesztésre utalnak. A babiloni száműzetésre utalva Sion egy próféciában úgy van bemutatva, mint aki meg van kötözve, és kötelék van a nyakán (Ézs 52:2). Noha sok száműzöttnek saját háza és nagyfokú szabadsága volt, azt nem tehette meg, hogy visszatérjen Sionba, vagyis Jeruzsálembe (Jr 29:4, 5).

Isten korlátok közé szorította az engedetlen angyalokat, „örök bilincsekben, sűrű sötétségben” kell lenniük (Júd 6). Azt is írja róluk a Biblia, hogy ’sűrű sötétség vermeibe’ vannak vetve (2Pt 2:4). A szentírási bizonyítékok azt mutatják, hogy nincsenek teljesen megfosztva a mozgásszabadságuktól, merthogy megszállhatnak embereket, sőt, amíg Mihály és az angyalai nem vetették ki őket az égből a földre, az égbe is volt bejárásuk (Mk 1:32; Je 12:7–9). Sátánt, az Ördögöt meg fogja kötözni egy nagy lánccal egy angyal, akinél a mélység kulcsa van, és ezer évre a mélységbe veti, ami után el lesz engedve egy kis időre (Je 20:1–3). Mivel az angyalok nem hús-vér teremtmények, a lánc kétségkívül egy fajta korlátozó erőre utalhat, melyről nincs több ismeretünk.

Jézus meggyógyított egy asszonyt, aki össze volt görnyedve, mert tizennyolc éve gyengeségnek szelleme volt benne, és azt mondta róla, hogy Sátán megkötözve tartotta (Lk 13:11, 16). Péter az ’igazságtalanság bilincsének’ nevezte Simont, aki meg akarta venni a szent szellem ajándékát (Cs 8:23).

Egy erkölcstelen asszony keze bilincshez van hasonlítva, az a férfi pedig, aki utána megy, olyan, „mint akit bilincsbe vertek bolondnak járó fegyelmezésre” (Pr 7:26; Pl 7:22).

A kötelék szó pozitív értelemben is használatos, Ezékiel a ’szövetség kötelékéről’ beszél, annak összekötő ereje miatt (Ez 20:37). Akik házassági szövetségben élnek, „kötve” vannak egymáshoz (Ró 7:2; 1Ko 7:27, 39). A szeretet pedig ’az egység tökéletes kötelékeként’ van bemutatva (Kol 3:14).