Egy olyan hely, ahol különféle köveket fejtenek a külszínen. A mészkövet és a márványt bányásszák így, mivel közel vannak a földfelszínhez. Úgy tartják, hogy azon a nagy területen, mely a mai Jeruzsálemben található Damaszkuszi kapu közelében fekszik, az ókorban volt egy kőbánya. Az első utalás a kőbányára a Józsué 7:4, 5-ben (Rbi8, lábj.) található, mely versek szerint kb. 3000 izraelita menekült el Ai városától egészen Sebárimig, mely névnek  a jelentése ’kőbányák’. Amikor Salamon előkészítette a templom építését, azt a parancsot adta ki, hogy a Libanon hegyvidékéről bányásszanak ki nagy alapköveket; a munka elvégzéséhez több tízezer embert kötelezett kényszermunkára (1Ki 5:13–18; 6:7). Amikor Joás napjaiban szükségessé vált a templom kijavítása, kőfaragók lettek felbérelve a munkára (2Ki 12:11, 12). Jézust egy olyan sírhelybe temették, amely sziklába volt vágva (Mt 27:59, 60; Mk 15:46).

Egy kifejező metaforában Ézsaiás által Jehova egy kőbánya képét, illetve az ott folyó munkát idézi fel (Ézs 51:1). A következő vers azt sejteti, hogy a ’kőszikla’ minden bizonnyal Ábrahám, az az ember, akitől Izrael népe származott, a ’verem nyílása’ pedig Sára, akinek a veremhez hasonló méhéből jött világra Izsák, Izrael őse (Ézs 51:2). Mivel Izsák születése az Istentől jövő erőnek és egy csodának volt köszönhető, a metaforikus kőfejtésnek is lehet egy fontosabb szellemi vonatkozása. Ezért az 5Mózes 32:18 azt mondja Jehováról, hogy ő ’a Kőszikla, ki nemzette’ Izraelt, és ’aki vajúdással hozta világra’ (ugyanaz az ige szerepel itt, mint az Ézsaiás 51:2-ben Sárával kapcsolatban).

Időnként ugyanazt a szót használták a kőbányákra és a kőbányákból származó termékekre is. Ezért van az, hogy a héber peszí·límʹ szó, melyet a Bírák 3:19, 26-ban „kőbányák”-nak fordítottak, máshol ’faragott képmásoknak’ van visszaadva a Bibliában (5Mó 7:5; Zs 78:58; Ézs 10:10). Ebből kifolyólag néhányan azt feltételezik, hogy Ehud tulajdonképpen a hamis istenek (azaz a kőbányák termékeinek) egyik ligeténél fordult vissza, hogy négyszemközt beszéljen Eglonnal. A fordítók többsége viszont inkább a „kőbányák” szót használja.

Azok a régi, elhagyatott kőbányák, melyekben félbehagyták a munkát, némi rálátást engednek a kőfejtés ókori módszereire. Keskeny csatornákat vágtak mélyen a sziklákba. Ezekbe száraz fadarabokat tettek, melyekre vizet öntöttek, ettől megdagadtak, mígnem a szikla kettéhasadt a hasadási vonala mentén. A római korban akár 5 vagy 10 tonnás köveket is fejtettek viszonylag közel az építkezési területekhez. A köveket aztán görgőkön vagy szánokon szállították el, seregnyi rabszolga erejének köszönhetően.