A görög, illetve a római felosztás szerint az éjszaka harmadik őrszolgálati idejének elnevezése, mely kb. az éjféltől hajnali három óráig tartó időszakot foglalta magában (Mk 13:35).

Számos vita folyik arról a kakasszóról (gör.: a·le·kto·ro·phó·niʹa), melyre Jézus utalt akkor, amikor azt mondta, hogy Péter háromszor is meg fogja tagadni őt (Mt 26:34, 74, 75; Mk 14:30, 72; Lk 22:34; Jn 13:38). A zsidó Misna kijelentései (Baba Kamma 7:7) alapján néhányan azt állítják, hogy Jeruzsálemben nem tartottak kakast, mivel felkapirgálja a földet, és ezzel szertartásilag tisztátalanná tette volna a zsidókat. Azt állítják, hogy a Jézus által említett kakasszó tulajdonképpen a római galliciniumra, egy időjelző kürtszóra utal. A kürtöt a jeruzsálemi Antonia-erőd sáncáról fújták a római katonák, kb. az éjszaka harmadik őrszolgálati idejének a végén.

A zsidó talmudi utalások szerint azonban tartottak kakast Jeruzsálemben azokban az időkben (pl. lásd: Misna, Edujoth 6:1). Továbbá Jézus, amikor bánkódott Jeruzsálem miatt, azzal fejezte ki a város iránti érzéseit, hogy egy olyan hasonlattal élt, melyben „a tyúk a szárnya alá gyűjti csibéit” (Mt 23:37). Jézus mindig olyan szemléltetéseket használt, melyek könnyen érthetőek voltak a hallgatói számára. Tehát jó okkal feltételezhető, hogy Jézus a Péternek intézett kijelentésében egy szó szerinti kakasszóra utalt.

Mások rámutatnak egy nyilvánvaló ellentmondásra a négy evangélium között, mivel Máté, Lukács és János csak egyetlen kakasszót említ, míg Márk így idézi Jézus szavait: „Bizony mondom neked, hogy ma, igen, még ezen az éjjelen, mielőtt a kakas kétszer szól, éppen te tagadsz meg engem háromszor.” Később ezt megismétli, amikor beszámol a történtekről (Mk 14:30, 72).

Itt nem egy ellentmondásról van szó, hanem valószínűleg inkább arról, hogy az egyik író részletesebben számolt be erről az eseményről, mint a többi. Mivel ebben az esetben Péter az érintett, és mivel Márk hosszabb időn keresztül a közeli társa volt, és az evangéliumát minden bizonnyal szemtanúként vagy Péter elmondása alapján írta, ésszerű, hogy Márk beszámolója a részletesebb. (Máskor Máté volt az, aki részletesebb beszámolót írt; ez jól látható, ha összevetjük a Mt 8:28-at a Mk 5:2-vel és a Lk 8:27-tel, valamint a Mt 20:30-at a Mk 10:46-tal és a Lk 18:35-tel.) Míg Márk szerint Jézus két kakasszót említ, addig a másik három író csupán a második és egyben utolsó kakasszóról ír, mely sírásra fakasztotta Pétert, de ezzel egyikük sem tagadta, hogy lett volna korábban is kakasszó.

Általában egyetértenek abban, hogy a kakasszó a Földközi-tenger k. vidékén régóta jelzi az időt – sőt, még ma is –, valamint abban is, hogy van egy korai kakasszó éjfél körül és egy későbbi hajnalban; bár mások egy továbbiról is említést tesznek a két időpont között. A János 13:38-cal kapcsolatban Clarke a szövegmagyarázatában (Commentary) kijelenti: „A zsidók, és más nemzetek is, megkülönböztették az első, a második, illetve a harmadik kakasszót.” Bár nem lehetséges konkrétan meghatározni, mikor voltak ezek a kakasszók, elégséges tudni  azt, hogy voltak ilyenek, valamint azt, hogy két ilyen kakasszó előtt Péter harmadszorra is megtagadta Jézust.