A Biblia többféle kapuról beszél: 1. a tábor kapui (2Mó 32:26, 27); 2. a város kapui (Jr 37:13); 3. a hajlék udvarának kapuja (2Mó 38:18); 4. ’a házhoz tartozó vár kapui’ (Ne 2:8); 5. a templom kapui (Cs 3:10); 6. a ház kapuja (Cs 12:13, 14).

Építése: A városoknak általában csak annyi kapujuk volt, amennyire feltétlenül szükség volt. Néhány városnak csak egyetlen kapuja volt, mivel a kapuk voltak a város erődítményének a legsebezhetőbb pontjai. Ha egy városnak voltak belső és külső falai is, akkor természetesen mindkét falon volt kapu. A legkorábbi kapubejárók L alakúak voltak, hogy megnehezítsék az ellenség behatolását. Majd miután szekereket kezdtek használni (kb. i. e. a XVIII. században), már egyenes, közvetlen bejáraton lehetett bejutni a városba. Néhány város romjainak a feltárása során megfigyelték, hogy négyszög alakú tornyok övezték a városkapuk bejáratát, amelyet egy kb. 15-20 m hosszú bevezető járat követett. Ebben a járatban kétoldalt összesen 6 falpillér állt, melyek három helyen leszűkítették a folyosót. Némely esetben két vagy három pár ajtószárny volt ezekben a hosszú kapubejárókban. A folyosó falában lévő kis helyiségeket őrszobáknak használták. Ezékiel látomásbeli templomában a kapuk oldalán őrszobák voltak (Ez 40:6, 7, 10, 20, 21, 28, 29, 32–36). Néhány kapunak fedett bejárója volt, némelyik pedig többszintes volt, amit a falban talált lépcsők bizonyítanak. (Vö.: 2Sá 18:24, 33.)

Az ókori erődített városok feltárásakor kiskapukat, vagyis oldalsó kapukat találtak. Ezek néha a városfal alján voltak, és rajtuk keresztül a helyi lakosok békeidőben könnyen járhattak ki-be. Amikor ostrom alatt állt a város, akkor a védők alighanem ezeken keresztül tudtak kitörni, hogy megtámadják az ostromlókat, miközben a bajtársaik a falakról fedezték őket.

A városkapuk ajtószárnyai általában fából készültek, és fémlemezekkel vonták be őket, hogy az ellenség ne gyújthassa fel. Némelyik talán vasból készült, például az apostolok idejében (Cs 12:10). Babilon kapubejáróiban állítólag rézajtók és vasreteszek voltak (Ézs 45:2; vö.: Zs 107:2, 16). Volt olyan kapu, amelyiket valószínűleg faretesszel zártak (Ná 3:13). Salamon napjaiban Argób vidékén, amely Básánban van, „hatvan nagy város [volt] fallal és rézretesszel” ellátva (1Ki 4:13). Szíria egyes városaiban olyan masszív ajtókat találtak, amelyek egyetlen, kb. 3 m-es kőlapból készültek, és alul meg felül csapokon forogtak. Az, hogy Sámson képes volt felemelni Gáza városkapujának ajtajait és a két segédoszlopot a retesszel együtt, valamint hogy „felvitte őket a Hebronnal szemben fekvő hegy” tetejére, az előbbiek ismeretében nem kis teljesítmény volt! Természetesen ezt csak úgy tudta véghezvinni, hogy Jehova szelleme erőt öntött belé (Bí 16:3).

 Rendeltetése: Egy város ’kapui’ utalhattak magára a városra, mivel sok hivatalos ügyet a kapukban intéztek, és a megállapodásokat is ott foglalták írásba (5Mó 16:11, lásd még: Kat.; 5Mó 16:14; Ru 4:10; Zs 87:2; 122:2). A fővárosban pedig gyakran a palota területén lévő kapubejáróban bonyolították le az üzleteket (Esz 3:2, 3; 5:9, 13; 6:10, 12). Az a város, amelynek a kapuja vagy bejárata elhagyatott lett, a dicsőségét is elveszítette (Ézs 3:26; 14:31; Jr 14:2; Si 1:4). Az ostromlók a kapukat támadták a legerőteljesebben, hogy rést üssenek rajtuk. Hogyha ellenőrzésük alá vonták a kaput, akkor bejuthattak a városba, így az a kifejezés, hogy valaki ’birtokba veszi a kaput’, azt jelentette, hogy beveszi a várost (1Mó 22:17; 24:60). Amikor Jeruzsálem falán rést ütöttek, a babiloni király fejedelmei az egyik városkapuban foglalták el állásukat, és onnan irányították a város meghódítását (Jr 39:2, 3).

A kapuk voltak a nyilvános gyűlések és a közösségi élet központjai, mivel a közelükben általában tágas területek voltak, például amilyen a jeruzsálemi Víz kapu előtti köztér volt (Ne 8:1). A kapukban lehetett értesülni a friss hírekről, nemcsak az utazók és a kereskedők érkezése miatt, hanem azért is, mert szinte az összes munkás a kapukon járt ki-be nap mint nap, különösen azok, akik a mezőkön dolgoztak. Tehát a kapuknál lehetett találkozni másokkal (Ru 4:1; 2Sá 15:2). Itt voltak a piacok. Néhány jeruzsálemi kaput minden bizonnyal a forgalmazott áruk után neveztek el (például a Hal kaput) (Ne 3:3).

A város vénei a kapukban ültek le ítélkezni (5Mó 16:18; 21:18–20; 22:15; 25:7). Mi több, időnként a királyok ott tartottak meghallgatást, vagy ott ültek le ítélkezni (2Sá 19:8; 1Ki 22:10; Jr 38:7). Mivel a bírák, a város előkelő férfiai, a kereskedők és az üzletemberek rendszerint a kapuban voltak, és rajtuk kívül még meglehetősen sok ember, ezért a próféták gyakran oda mentek kihirdetni az üzenetüket, amely így sokkal gyorsabban elterjedt (1Ki 22:10; Jr 17:19). Ott tettek közzé más fontos bejelentéseket és hivatalos közleményeket is (2Kr 32:6–8). Ezsdrás a Víz kapu előtti köztéren olvasott fel a Törvényből (Ne 8:1–3). A bölcsességet úgy jellemzi a Biblia, mint ami a városkapuk bejáratánál kiált, hogy mindenki tudomást szerezzen a tanácsairól (Pl 1:20, 21; 8:1–3). Mivel a kapukban lehetett értesülni a hírekről, a város lakosainak jó vagy rossz tetteiről is itt lehetett tudomást szerezni (Pl 31:31).

Úgy tűnik, hogy a pogányoknak szokásuk volt a városkapukhoz menni, hogy áldozatokat mutassanak be (Cs 14:13). Ezt a rossz szokást Júdában is átvették, de Jósiás király megszüntette (2Ki 23:8).

Akiket a bírák halálra méltónak találtak, azokat kivitték a városkapukon kívülre, hogy ott végezzék ki őket (1Ki 21:10–13; Cs 7:58). Miután az engesztelés napján feláldozták az állatokat bűnért való engesztelésül, a tetemeiket a városon kívülre vitték és elégették (3Mó 16:27, 28). Ezért Jézus Krisztust – aki bűnért való felajánlás volt, hogy engesztelést szerezzen az emberiség bűneiért – Jeruzsálem kapuin kívül ölték meg (Héb 13:11, 12).

A város kapubejárójának fontos szerepe volt, így hát nagy megtiszteltetésnek számított leülni a kapukban az ország véneivel (Jób 29:7; Pl 31:23). Ilyen kiváltság nem járt a bolondnak (Pl 24:7). Dávid, amikor üldözték, súlyos dolognak tartotta azt, hogy a kapuban ülők vele foglalkoztak, különösen azért, mert kedvezőtlen színben tüntették fel őt (Zs 69:12). Mivel a jogi ügyeket a kapuban intézték, ezért az ’összezúzza a lesújtottat a kapuban’ kifejezés arra utalt, hogy valaki megvesztegette a bírót (Jób 5:4; Pl 22:22; Ám 5:12). Az a megfogalmazás pedig, hogy valaki ’gyűlöli a kapuban azt, aki fedd’, azt jelentette, hogy gyűlöli a bírót, aki helyreigazította vagy elítélte őt (Ám 5:10). Azok, akik ’tőrt vetnek annak, aki feddően szól a kapuban’, olyan személyek voltak, akik megvesztegetéssel vagy más módon megpróbáltak nyomást gyakorolni a bíróra, hogy ferdítse el az ítéletet, vagy azon igyekeztek, hogy tőrbe csaljanak egy prófétát, aki talán megfeddte őket a kapuban (Ézs 29:19–21).

A pusztai tábor kapui: Izrael táboránál a ’kapu’ szó a bejáratot jelentette. Ezeket a bejáratokat kétségkívül jól őrizték. A hajlék a tábor közepén állt, közvetlen közelében voltak a léviták sátrai, a 12 törzs sátrai pedig távolabb helyezkedtek el, minden egyes oldalon három-három törzs. Ez az elrendezés kellő védelmet nyújtott a tábornak (2Mó 32:26, 27; 4Mó 3.; lásd: KAPUŐR).

Jeruzsálem kapui: Ami Jeruzsálem kapuit illeti, jó, ha észben tartjuk, hogy attól kezdve, hogy Dávid elfoglalta Jeruzsálemet, a város fejlődött és terjeszkedett, így számos falat vagy falrészt építettek hozzá. Itt most elsősorban a Nehémiás könyvében említett kapuknak szentelünk figyelmet, mert ott található a legátfogóbb leírás vagy felsorolás. A Nehémiás feljegyzéseiben megnevezett kapuk abban a falban voltak kialakítva, melyet az i. e. VIII. század előtt építettek, valamint abban, amely a  ’második városrészt’ vette körül (2Ki 22:14; 2Kr 34:22; So 1:10). A ’második városrész’ Jeruzsálem é. részén volt. Ny-ról és az é. részén egy szakaszon Ezékiás fala határolta (2Kr 32:5), majd Manassé fala, mely ék. és k. irányban folytatódott (2Kr 33:14). Ez a városrész a régi várostól és faltól É-ra helyezkedett el, de ny. irányban nyilván nem terjedt ki addig, ameddig a város d. része.

Nehémiás beszámolója a fal újjáépítéséről: A városfal helyreállításáról szóló beszámolóban (Ne 3.) Nehémiás a felsorolást a Juh kapuval kezdi, és az óramutató járásával ellentétes irányba halad. Az alábbiakban mi is ezt követjük, de kitérünk azokra a kapukra is, amelyeket a helyreállításról szóló beszámoló ugyan nem említ meg, ám a felavatási menetről szóló leírás igen (Ne 12.). Továbbá azokról a kapukról is lesz szó, amelyekről más írásszövegek tesznek említést. Ezek közül némelyikre egyszerűen csak más néven utalnak, mint Nehémiás a feljegyzésében.

Juh kapu: A Juh kaput Eliásib főpap és a paptársai építették újjá (Ne 3:1, 32; 12:39). Ebből arra következtethetünk, hogy közel volt a templom területéhez. Bizonyára a második városrész falában volt, a város ék. szegletében vagy annak közelében, azon a falszakaszon, amelyet Manassé épített (lásd lentebb a „Hal kapu”-t). Arról kaphatta a nevét, hogy ezen keresztül vitték a juhokat és kecskéket, vagy azért, hogy feláldozzák őket, vagy talán azért, hogy egy közeli piacon eladják őket. A János 5:2-ben említett ’Juh kapu’ valószínűleg erre a kapura utal – vagy egy későbbi, ennek megfelelő kapura –, hiszen ugyanazon a környéken volt, a Betzata tavához közel.

Hal kapu: A második városrész körüli fal egy részét minden bizonnyal Ezékiás építette, egészen a Hal kapuig (2Kr 32:5; 33:14). Nehémiásnak az újjáépítésről és a menetről szóló beszámolója szerint a Hal kapu a Juh kaputól Ny-ra található, talán a Türopoión-völgy é. végének a közelében (Ne 3:3; 12:39). A Sofóniás 1:10-ben a második városrésszel együtt van megemlítve. Lehet, hogy arról kapta a nevét, hogy közel volt a halpiachoz, ahol többek között a tírusziak árultak halat (Ne 13:16).

Óváros kapu: Az Óváros kapu Jeruzsálem ény. oldalán, a Hal kapu és az Efraim kapu között helyezkedett el (Ne 3:6; 12:39). Héberül a kaput egyszerűen „Ókapu”-nak nevezték, a „város” szót néhány fordító tette hozzá. Vannak, akik szerint a neve onnan ered, hogy ez a kapu volt az óváros legfontosabb é. bejárata. Valószínűleg ott helyezkedett el, ahol a Széles fal (amely É-ról határolta az óvárost) és a második városrész ny. falának a d. vége összeért. Egyesek szerint ez a kapu azonos a Zakariás által említett ’Első kapuval’. Zakariás a város k–ny. határait említi a következőképpen: „[1.] a Benjámin kaputól egészen [2.] az Első kapu helyéig, egészen [3.] a Szeglet kapuig”. Az é–d. határról pedig ezt mondja: „a Hanánel tornyától egészen a királyi sajtókádakig” (Za 14:10). Mások úgy gondolják, hogy az Óváros kapu megegyezik a Jeremiás 39:3-ban említett ’Középső kapuval’. Néhányan az Óváros kaput „Mishneh kapunak” hívják, és szerintük a második városrész ny. falában volt.

Efraim kapu: Az Efraim kapu a Széles falban volt a Szeglet kaputól 400 könyöknyire (178 m-re) K-re (2Ki 14:13; 2Kr 25:23). Ez egy é. kijárat volt Efraim területe felé. Egyes tudósok ezt a kaput is a Középső kapuval azonosították (Jr 39:3), míg mások szerint ez az Első kapu volt (Za 14:10). Néhányak szerint azonos a Gennath kapuval, amelyről Josephus zsidó történetíró beszél, és amely más néven Kert kapu (A zsidó háború. V. könyv, IV. fej., 2. bek.). Az Efraim kapu közelében volt egy köztér, ahol Nehémiás idejében az emberek lombsátrakat készítettek maguknak, hogy megtartsák a lombsátorünnepet (Ne 8:16). Ez a kapu nem szerepel Nehémiás újjáépítésről szóló leírásában, nyilván azért, mert nem kellett jelentősebb javítást végezni rajta.

Szeglet kapu: Ez a kapu a város ény. szegletében, az Efraim kaputól Ny-ra helyezkedett el (2Ki 14:13; 2Kr 25:23). A Hinnom-völgy k. oldalán volt, kétségkívül az óváros ny. falában, ott, ahol ez a falrész összeért a Széles fallal. Uzziás tornyot épített ennél a kapunál, de azt nem említi meg a beszámoló, hogy ez volt-e a Sütőkemencék tornya (2Kr 26:9). Jeremiás és Zakariás leírása alapján is úgy tűnik, hogy a Szeglet kapu a város ny. szélén helyezkedett el (Jr 31:38; Za 14:10).

A feljegyzés szerint a ny. falban nem volt más kapu a Szeglet kapu és a dny. falban lévő Völgy kapu között. Efelől már csak azért sincs kétség, mert a Hinnom-völgy meredek lejtője miatt nem volt praktikus több kaput építeni. A Szeglet kapu nem fordul elő Nehémiás beszámolóiban; ennek is az lehetett az oka, hogy ott nem volt szükség jelentősebb javításra. A Sütőkemencék tornyának a javításáról viszont említést tesz. Ez a torony valószínűleg vagy a Szeglet kapuhoz tartozott, vagy annak közelében volt (Ne 3:11).

Völgy kapu: A Völgy kapu, amely a városfal dny. részén helyezkedett el, a Hinnom-völgyre nyílt. Itt vagy ennek közelében lehetett a Josephus  által említett Esszénusok kapuja (A zsidó háború. V. könyv, IV. fej., 2. bek.). Uzziás, amikor a város megerősítésén dolgozott, tornyot épített ennél a kapunál (2Kr 26:9). Nehémiás a Völgy kapun át ment ki, hogy megvizsgálja a megrongált falakat. Egy ’háziállaton’ utazva K felé haladt a Hinnom-völgyön keresztül, majd felment a Kidron völgyén, és végül ugyanazon a kapun tért vissza a városba (Ne 2:13–15). Bár név szerint nincs megemlítve a Völgy kapu, de úgy tűnik, hogy innen indult a felavatási menet. Az egyik csoport az óramutató járásával ellentétes irányba ment a falon, és elhaladt a Szemét kapu fölött, míg a másik csoport az óramutató járásával megegyező irányba haladt a Szeglet kapu és a Sütőkemencék tornya fölött (Ne 12:31–40).

Szemét kapu: Ezt a kaput Cserép kapunak is nevezték, sok bibliafordítás pedig Ganéj kapuként utal rá a görög Septuaginta és a latin Vulgata alapján (Ne 2:13; 12:31; Jr 19:2). Nehémiás leírásából úgy tűnik, hogy a Völgy kaputól 1000 könyöknyire  (445 m-re) K-re helyezkedett el (Ne 3:13, 14). A városfal dk. szegletében volt, és a Hinnom-völgynek ahhoz a részéhez vezetett, ahol az találkozik a Türopoión-völggyel. Ezen a kapun keresztül mentek a Hinnom-völgyben található Tófethez azok, akik bálványáldozatként felajánlották a gyermekeiket a Baálnak, megégetve őket tűzben (Jr 19:1–6). Szintén ezen a kapun át vitt magával Jeremiás néhány embert Izrael vénei és papjai közül, hogy bejelentse a Jeruzsálemre váró veszedelmet. Összetört egy cserépkorsót, amivel azt szemléltette, hogy Isten összetöri a népet, amiért az más isteneket szolgált (Jr 19:1–3, 10, 11).

A „Cserép kapu” nevet valószínűleg vagy arról kapta, hogy ennek a kapunak a közelébe dobták a cseréptörmelékeket mint hulladékot, vagy arról, hogy itt zúzták össze a cserépdarabokat (ahogy jóval később is történt, a város dny. szegleténél lévő tó közelében, egy víztárolónál), hogy a porból cementet készítsenek a víztárolók bevakolásához. Meglehet, hogy fazekasmesterséget űztek e kapu közelében, ugyanis a Hinnom-völgytől nem messze volt agyag, a Türopoión-völgy végénél és az Én-Rógel nevű forrásnál pedig víz. (Vö.: Jr 18:2; 19:1, 2.) Az i. sz. IV. századtól úgy tartják, hogy ’a fazekas mezejének’ (Mt 27:7, 8) a hagyományos helye a Hinnom-völgy d. oldalán volt.

Forrás kapu: Ezt a kaput azért nevezték így, mert ezen keresztül lehetett eljutni egy közeli forráshoz, talán az Én-Rógelhez, amely a Kidron völgyének és a Hinnom-völgynek a találkozásától D-re volt. A kapu valószínűleg a Jeruzsálem k. részén lévő hegy d. csücskénél (vagyis „Dávid városának” d. végénél) volt (Ne 2:14; 3:15; 12:37). Azok, akik Dávid városában laktak, a Forrás kapun át könnyen és gyorsan juthattak ki a városból az Én-Rógelhez, míg azok, akik a Türopoión-völgyben és a város dny. részén lévő hegyen laktak, valószínűleg inkább a Szemét kapun át jártak ki, amely a Forrás kaputól nem messze DNy-ra helyezkedett el, és szintén az Én-Rógelhez vezetett.

Víz kapu: Ez a kapu arról kaphatta a nevét, hogy közel volt a város k. oldalán középtájt található Gihon-forráshoz, vagy legalábbis ezen a kapun keresztül lehetett eljutni oda. Ez a kapu közel volt az Ófelhez, nem messze a templom területétől (Ne 3:26). A felavatási menet egyik csoportja a Víz kapuig ment a falon, utána letért a templom irányába, ahol csatlakozott a másik csoporthoz, tehát valószínűleg nem ment végig a templomtól K-re lévő falon (Ne 12:37–40). Ez előtt a kapu előtt volt egy köztér, ahol az emberek összegyűltek, hogy hallgassák, amint Ezsdrás felolvas a Törvényből, és ezután lombsátrakat készítettek itt, hogy megtartsák a lombsátorünnepet (Ne 8:1–3, 16).

Ló kapu: A Ló kapu felett a papok végeztek javítási munkát, ami azt sugallja, hogy ez a kapu a templom közelében volt (Ne 3:28). Némelyek szerint a Ló kapu biztosított átjárást annak a negyednek a két része között, amely magában foglalta a templomot és a palotát. Erre az Atália kivégzéséről szóló beszámolóból következtetnek, amely elmondja, hogy miután a katonák kivezették Atáliát a templomból, az „a lovak kapujának bejáratához ért, amely a királyi házhoz tartozott” (2Kr 23:15; 2Ki 11:16). De ez utóbbi minden bizonnyal csak egy olyan bejárat volt, amely a királyi palota közvetlen közelébe nyílt, és nem maga a Ló kapu, amelyen keresztül a városba befelé és a városból kifelé jártak a lovak. Nehémiás konkrétan megemlíti a Ló kaput a helyreállításról szóló beszámolójában, ami azt jelzi, hogy ez a kapu a városfalban volt. Valószínűleg a templom területétől DK-re helyezkedett el (Ne 3:28; Jr 31:40). A Ló kapu nincs benne a felavatási menetről szóló beszámolóban, nyilván azért, mert a menet egyik csoportja a Víz kapuig ment, a másik pedig az Őr kapuig, és nem mentek végig a templomtól K-re eső falszakaszon, ahol a Ló kapu és a Szemle kapu helyezkedett el (Ne 12:37–40).

Szemle kapu: Egyesek a Szemle kaput (héb.: ham·mif·qádhʹ) ’a felügyelet kapujának’ nevezik (Ne 3:31, IMIT, Kám.). Az Ezékiel 43:21-ben a mif·qadhʹ kifejezést (amely megegyezik az előbb említett héber szóval, csak a ha névelő nélkül) úgy fordítják, hogy ’kijelölt hely’. Néhányak szerint a Szemle kapu azonos az Őr kapuval. Nehémiásnak a helyreállításról szóló beszámolója arra enged következtetni, hogy a város k. falában volt, a templom területével szemben és a Ló kaputól É-ra (Ne 3:27–31). Nehémiásnak az a kijelentése, hogy volt egy szeglet a Szemle kapun túl, azt mutatja, hogy ez a kapu a k. falban volt, D-re attól a ponttól, ahol a fal elkanyarodott (vsz. ény. irányba).

A feljegyzésből megtudhatjuk, hogy a javítási munkát „a Szemle kapuval szemben” végezték. Néhányan ezt úgy értelmezik, hogy ezzel a névvel egy templomkapura utalnak, és vele szemben javították a város falát. Úgy tűnik, ez a nézet nem helytálló, mivel a Szentírás az eredeti nyelven ugyanezt a kifejezést használja a Víz kapuval kapcsolatban is, márpedig elfogadott tény, hogy az a kapu a város falában volt (Ne 3:26, 31). A Szemle kapu nincs név szerint megemlítve  a menetről szóló beszámolóban, nyilvánvalóan azért, mert a menet nem vonult végig a templomtól K-re eső falszakaszon.

Őr kapu: A felavatási menet egyik része ennél a kapunál (más néven „a Börtön-kapunál”, ÚRB) tért le a templom felé (Ne 12:39, 40).

Középső kapu: Amikor a babilóniaiak áttörtek Jeruzsálem falán, a katonatisztek a Középső kapuban ültek le (Jr 39:3). Minden valószínűség szerint ez megegyezik az Óváros kapuval, hiszen ez a kapu – amely az óváros é. falának, azaz a Széles falnak és a második városrész ny. falának a találkozásánál helyezkedett el – központi vagy kiemelkedő hely volt. Megoszlanak azonban a vélemények, és némelyek szerint inkább az Efraim kapuval vagy a Hal kapuval azonos.

Benjámin kapu: Egyesek a Benjámin kaput a Juh kapuval azonosítják. Ez a helymeghatározás összhangban van azzal, hogy Jeremiás Benjámin területe felé próbálta meg elhagyni a várost, nyilván Anatót felé, amely Jeruzsálemtől ÉK-re feküdt (Jr 37:11–13). Sedékiás a Benjámin kapuban ült, amikor Ebed-Melek eljött hozzá, hogy szót emeljen Jeremiás érdekében (Jr 38:7, 8). Ésszerű azt gondolni, hogy a király annak a helynek a közelében tartózkodott, amelyet a legjobban féltettek a babilóniaiak támadásától. A város é. részén lévő Juh kapu volt a leginkább kitéve annak a veszélynek, hogy megtámadják a babilóniaiak. Ugyanakkor néhányan úgy vélik, hogy a Benjámin kapu a Szemle kapuval azonos.

Egyéb, megemlített kapuk: Amikor Sedékiás király a babilóniaiak elől menekült, „a kettős fal közötti kapu útján [ment ki], amely a király kertjénél van” (Jr 52:7, 8; 39:4). Sok a bizonytalanság azt illetően, hogy melyik volt „a kettős fal”, a jelenlegi ismereteink alapján azonban azt feltételezhetjük, hogy a Szentírásban leírt körülmények vagy a Szemét kapura, vagy a Forrás kapura illenek, hiszen mind a kettő közel volt a király kertjéhez (2Ki 25:4, 5).

A 2Királyok 23:8 megemlíti „a kapuk magaslatait, amelyek Józsuénak, a város vezetőjének kapubejáratánál voltak, amely bal kéz felől volt, ha az ember a város kapujába érkezett”. Itt nyilvánvalóan nem egy Józsuéról elnevezett városkapuról van szó, hanem egy olyan kapuról, amely a város falain belül volt bal kéz felől, ha az ember a város kapuján belépett, és amely a kormányzati rezidenciához vezetett.

A templom kapui: Keleti kapu: Nehémiásnak az újjáépítésről szóló beszámolója elmondja, hogy a Keleti kapu őre részt vett a javítási munkában (Ne 3:29). De azt nem mondja, hogy a Keleti kapu Jeruzsálem falában volt, ahogy azt némelyek gondolják. A Keleti kapu nagyjából egyvonalban lehetett a város falában található Szemle kapuval. Nyilván erre a kapura utal az 1Krónikák 9:18 úgy, hogy az ’a király kapuja a keleti oldalon’, vagyis ezen a kapun közlekedett a király, ha a templomba ment, vagy onnan jött.

Alap kapu: A templom egyik kapuja; nem tudni biztosan, hogy hol helyezkedett el (2Ki 11:6; 2Kr 23:5).

’Jehova házának felső kapuja’: Ez egy olyan kapu lehetett, amely a belső udvarra vezetett, és feltehetően ez volt ’Jehova új kapuja’, ahol Jeremiást kihallgatták. Ugyanennél a kapunál olvasott fel Jeremiás titkára, Báruk a tekercsből a nép előtt (Jr 26:10; 36:10). Jeremiás talán azért nevezte ’új kapunak’, mert nem annyira régen épült, mint a többi. Alighanem ez volt ’Jehova házának felső kapuja’, melyet Jótám király épített (2Ki 15:32, 35; 2Kr 27:3).

’A Felső Benjámin kapu Jehova házában’: Valószínűleg egy olyan kapu, amely a belső udvarra vezetett, és a templom é. oldalán helyezkedett el (Jr 20:2; vö.: Ez 8:3; 9:2).

Szép kapu: A Nagy Heródes által újjáépített templom egyik bejárata. Ezen a helyen gyógyított meg Péter egy férfit, aki anyja méhétől fogva sánta volt (Cs 3:1–10). Egy hagyományos nézet szerint ez a kapu azonos a ma is létező Arany kapuval, amely a város falába épült, de meglehet, hogy a Szép kapu egy belső kapu volt a templom területén, és talán megegyezik az ókori „Keleti kapu”-val. Egyesek szerint ez magának a templom épületének volt az egyik kapuja a k. oldalon, és az asszonyok udvarára nyílt. Josephus azt írta róla, hogy 50 könyök magas volt, és korintuszi rézből készültek az ajtajai.

Más kapuk: A Szentírás beszél még ’a kengyelfutók mögötti kapuról’ és ’a kengyelfutók kapujáról’. Ezek a templom kapui voltak, de az elhelyezkedésükről nem tudni bizonyosat (2Ki 11:6, 19).

A zsidó Misna (Middoth 1:3) a Nagy Heródes király által újjáépített templomról szólva mindössze öt kaput említ, amelyek a Templomhegy kapui voltak, és abban a falban helyezkedtek el, amely a templom egész területét körülvette. Ezek a következők voltak: D-en a két Hulda kapu, Ny-on a Kifonósz kapu, É-on a Tádi (Todí) kapu, valamint a Keleti kapu, amelyen a susáni palota volt ábrázolva. Josephus viszont azt írja, hogy a ny. oldalon négy kapu volt (A zsidók története. XV. könyv, 11. fej., 5.). Ezt a négy kaput mára már a régészeti kutatások is  azonosították. D-ről É-ra haladva ezek a következők: az a kapu, amely a Robinson-íven át lépcsőkön vezet lefelé a Türopoión-völgybe; a Barclay-kapu, amely az utcaszinten van; az a kapu, amely a Wilson-íven át vezet, és egy hídhoz kapcsolódik, amely átvezet a Türopoión-völgy felett; a Warren-kapu, amely szintén az utcaszinten van. A Kifonósz kaput vagy a Barclay-kapuval, vagy a Wilson-ív fölötti kapuval lehet azonosítani.

A Misna ezenkívül elmondja, hogy hét kapu nyílt arra az udvarra, amely közvetlenül a templom körül volt (Middoth 1:4; lásd: TEMPLOM).

Jelképes értelem: A Zsoltárok 118:19, 20 beszél ’az igazságosság kapuiról’ és ’Jehova kapujáról’, amelyen az igazságosak belépnek. (Vö.: Mt 7:13, 14.)

Ha valaki meghalt, úgy utaltak rá, hogy belépett ’a halál kapuin’ (Zs 9:13; 107:18). Az emberiség közös sírjába került, így belépett a seol, más néven a hádesz kapuin (Ézs 38:10; Mt 16:18). Mivel Jézus Krisztusnál vannak a halál és a hádesz kulcsai (Je 1:18), a gyülekezetének a tagjai azt a biztosítékot kapták, hogy nem fogja őket örökre fogságban tartani a halál és a hádesz. Pál apostol rámutatott, hogy ők mindannyian meghalnak, vagyis a halálba és a hádeszbe mennek, akárcsak Krisztus, akit Isten megszabadított a halál kínjaiból, és nem hagyott a hádeszben (Cs 2:24, 31). A feltámadásnak köszönhetően a halál és a hádesz nem arathat végső győzelmet Krisztus gyülekezete felett (1Ko 15:29, 36–38, 54–57).

A prófécia szerint, amikor Isten népe visszatér Sionba, helyreállítja a tiszta imádatot, így Sion kapuit Dicséretnek nevezik. Sion kapui mindig nyitva állnak majd, hogy be lehessen hozni a nemzetek javait, és eközben nem kell félni attól, hogy a város az ellenség uralma alá kerül (Ézs 60:11, 18).

Ezékiel látomást kapott egy városról, amelynek az a neve, hogy „Jehova van ott”. Ennek a városnak 12 kapuja van, és ezek Izrael 12 törzséről vannak elnevezve (Ez 48:30–35). Ezékiel továbbá részletes látomást kapott egy templomról, amelynek több kapuja van (Ez 40–44.).

A szent várost, vagyis „az Új Jeruzsálemet” úgy ábrázolja a Szentírás, mint aminek 12, gyöngyből készült kapuja van, és mindegyikben egy-egy angyal áll, nyilván azért, hogy őrködjön. A kapuk állandóan nyitva vannak, hiszen ott nincs éjszaka, így nem kell bezárni őket. A nemzetek dicsőségét és tiszteletét ezeken a városkapukon keresztül viszik be. Bár a kapuk nyitva vannak, azok nem nyernek bebocsátást, akik gonoszságot, tisztátalanságot és utálatosságot gyakorolnak. Csak azokat engedik be az angyali őrök, akik megőrzik a tisztaságukat mint győztesek, és királyok meg papok lesznek Krisztussal (Je 21:2, 12, 21–27; 22:14, 15; 2:7; 20:4, 6). A föld nemzeteiből való emberek, akik a város világosságánál járnak, áldásban részesülnek.