Dekoratív karika, melyet a csuklón vagy az alkaron hordanak, lehet teljes vagy nyitott karika, de előfordul, hogy van egy kapocs rajta. Az ókorban férfiak is, és nők is hordtak karpereceket, általában csak az egyik karjukon, de alkalmanként mindkettőn. Az ókori idők karperecei bronzból, üvegből, vasból, ezüstből és aranyból készültek, sok gazdagon volt díszítve, időnként ékköveket is tettek rájuk.

Karperecek már a régmúltban is használatosak voltak Palesztinában, és a héberek is hordtak ilyen ékszert. Palesztinában a régészek számos példányra bukkantak, melyek különböző anyagokból készültek, de leginkább bronzból. Ábrahám szolgája egy arany orrkarikát adott Rebekának, illetve két karperecet (héb.: cemí·dhímʹ), melyeknek a súlya tíz aranysekel (114 g) volt (1Mó 24:22, 30, 47). Karperecek is voltak a hadizsákmányban, melyet Izrael a midiánitáktól szerzett; az izraeliták ezeket az értékes karpereceket is felajánlották Istennek (4Mó 31:50).

Ezékiel közvetítésével Isten úgy mutatta be magát, mint aki feldíszíti Jeruzsálemet karperecekkel és más ékességekkel. De mivel a város bálványimádásra használta ezeket a szépséges holmikat, és szajhálkodott, Jehova megjövendölte, hogy megbünteti őt, és el fogják venni tőle az ékszereket (Ez 16:11, 17, 38, 39). A karperecek (héb.: sé·róthʹ) is azok között a holmik között voltak, melyekről azt mondta Jehova, hogy el fogják venni azokat ’Sion gőgös leányaitól’ (Ézs 3:16, 19).

Felkaron hordott karperecet vagy karkötőt (héb.: ʼec·ʽá·dháʹ) viseltek az uralkodók, ez az uralkodói vagy a szuverén hatalom jelképe volt. Talán ezt jelképezte az a karkötő is, melyet Izrael királya, Saul viselt a karján (2Sá 1:10; lásd: DÍSZ, ÉKSZER).