Állatok elfogására szolgáló eszköz vagy módszer; általában van egy hurkos vagy rúgós része, amely ha működésbe lép, akkor elkapja, bezárja vagy megöli az állatot. Rendszerint elrejtik vagy álcázzák valamilyen módon, hogy megtévesszék az áldozatot, sőt gyakran csalit is használnak hozzá. Számos héber szót lehet fordítani ezekkel a különböző szavakkal: „kelepce”, ’csapda’, ’háló’ (Zs 141:9, 10). Noha a Biblia nem ad részletes leírást az ókorban használt, állatok foglyul ejtésére alkalmas kelepcékről és  csapdákról, az olyan bibliaversek, mint a Jób 18:8–10, a Zsoltárok 10:9; 140:5 és a Jeremiás 18:22 nagyjából betekintést nyújtanak abba, hogyan alkalmazták az ilyen eszközöket. Az egyes eszközök készítéséről és használatáról lásd: MADARÁSZ; VADÁSZAT ÉS HALÁSZAT.

Jelképes értelem: Mivel fogságot, sérülést vagy halált hoz az állatokra, amelyeket elejtett, ezért a csapda és a kelepce jelképesen a szabadság elvesztésének, a szerencsétlenségnek, a pusztulásnak vagy a halálnak az okozója. Így miután Mózes súlyos sáskacsapás eljövetelét jelentette be Egyiptomra, a fáraó szolgái megkérdezték: „Meddig lesz még ez az ember csapda számunkra?” (2Mó 10:7). Az előző csapásokat Mózes mind előre bejelentette, és ezért ő csapdának bizonyult az egyiptomiaknak, vagyis szerencsétlenség vagy pusztulás okozójának. Azért, hogy az izraeliták ne essenek a bálványimádás csapdájába, Jehova újra és újra figyelmeztette őket, hogy ne engedjék a kánaánitákat az Ígéret földjén maradni (2Mó 23:32, 33; 34:12; 5Mó 7:16, 25; Jzs 23:13). A bálványimádás csapda, vagyis a szerencsétlenség alattomos oka volt az izraeliták számára abban az értelemben, hogy Jehova helyeslésének és védelmének az elvesztését okozta, és az ellenségeik kezétől való elnyomás, valamint korlátozás lett a következménye. Megtévesztő is volt, mert haszon és öröm látszatával kecsegtetett (Bí 2:2, 3, 11–16; 8:27). Hasonlóképpen Saul király a lányát, Mikált használta egy cselvetésben: „Odaadom neki [Dávidnak], hadd legyen számára csapda” (1Sá 18:21). Saul titkon azt remélte, hogy Dávid életét veszti majd abban a merész hadműveletben, amely során meg kellett szereznie száz filiszteus előbőrét, hogy a királynak adja ’menyasszonyár’ helyett (1Sá 18:25).

A csapdák egy másik tulajdonságára is szoktak utalni jelképes értelemben, mégpedig a gyorsaságára, amivel képes foglyul ejteni a gyanútlan áldozatait. Például amikor Babilon elesett a médek és perzsák támadásakor, az olyan hirtelen és váratlanul történt, mintha Jehova csapdába vagy kelepcébe ejtette volna (Jr 50:24; vö.: Lk 21:34, 35).

Minden embernek alaposan meg kell vizsgálnia, milyen fogadalmat tesz, és miért vállal kezességet, és óvatosnak is kell lennie ezekkel, nehogy olyan helyzetben találja magát, melyből nehéz lehet kiszabadulni, vagy szinte lehetetlen (Pl 6:1–3; 20:25). Ha olyan személlyel tart barátságot valaki, aki haragos természetű, akkor ő maga is ilyenné válhat. Ez csapda, mivel veszekedésekhez, súlyos bonyodalmakhoz és bűnhöz vezethet (Pl 22:24, 25; vö.: 1Ko 15:33). Másrészről a bölcs személy istenfélelme és az arra való törekvése, hogy Isten útján maradjon, segítséget nyújthat abban, hogy elkerülje a helytelenül cselekvés (mint például a prostituálttal való kapcsolat) csábítását, mely halálos kelepcének is bizonyulhat (Pl 13:14; 14:27; vö.: Pl 5:3–8; 7:21–23).

Az i. sz. első században néhány keresztény, akit nagyon vonzott a gazdagság varázsa, csapdába esett, és ez szellemi romlást hozott rá (1Ti 6:9, 10). Másokról azt olvashatjuk, hogy ’az Ördög csapdájába’ estek. Ez nyilván azt jelenti, hogy félrevezették őket és eltértek az igazságtól, így áldozatul estek az ellenségnek. Pál arra ösztönözte Timóteuszt, hogy oktassa az ilyen embereket szelídséggel, hogy észhez térjenek és megbánást tanúsítsanak, és így kiszabadulhassanak az Ördög csapdájából (2Ti 2:23–26; vö.: 1Ti 1:3, 4; Tit 3:9).

Noha a cselszövő ember számára mindennapos, hogy ártatlan embert próbáljon kelepcébe csalni, Jehova visszájára tudja fordítani az eseményeket, és „kelepcét, tüzet és ként záporoztat a gonoszokra” (Zs 11:6). Kelepcébe tudja ejteni őket azáltal, hogy elvág minden menekülési útvonalat, és aztán végrehajtja az ítéletet rajtuk. (Vö.: 1Te 5:1–3.)