Ezt a kifejezést egyrészt a héber miz·ráchʹ szóból fordítják, amelynek a szó szerinti jelentése: ’napkelte’ (5Mó 3:27; 1Kr 4:39); másrészt azokból a szavakból, amelyek a qá·dhamʹ igéből származnak, melynek a jelentése: ’valaki vagy valami előtt van’ (Ez 48:2). A héberek körében az volt a szokás, hogy az égtájak meghatározásához szembeálltak a felkelő nappal. Ez azt jelentette, hogy előttük volt kelet, mögöttük nyugat, balra észak, jobbra pedig dél.

Olykor a qeʹdhem szó nagyjából keleti irányt jelölt, mint például az 1Mózes 11:2-ben. Máskor valamihez viszonyítva jelölt „kelet”-et. Példa erre a 4Mózes 34:11, ahol az a kifejezés olvasható, hogy „Aintól keletre”. És vannak olyan példák is, amikor az Izraeltől K-re és ÉK-re fekvő területre vonatkozott. Ebbe beletartozott Moáb és Ammon földje, a Szír-sivatag, Babilónia, Perzsia, Asszíria és Armenia.

Azokra a népekre, amelyek a „kelet”-nek nevezett területeken éltek, a „kelet fiai” kifejezéssel utaltak. A Biblia azt írja Jóbról, hogy nagyobb volt „napkelet minden fiánál” (Jób 1:3). Jób tehát ezen a K-re eső vidéken élt. Amikor Jákob Mezopotámiába ment, hogy feleséget találjon magának, a beszámoló szerint „a keleten lakók” földje felé ment (1Mó 29:1). Az Izraeltől K-re lakókat is nevezték „kelet fiai”-nak, például a Bírák 6:3; 8:10-ben.

Palesztinában a keleti szél forró volt; a K-re fekvő sivatagos vidékek felől fújt, és tönkretette a növényzetet (Ez 19:12). Ezen alapszik a „megtölti-e hasát keleti széllel” kifejezés (Jób 15:2).

A hajlék, valamint Salamon temploma és Zorobábel temploma, illetve a Heródes által újjáépített, második templom mind K-re nézett (4Mó 3:38). Ezékiel látomásbeli temploma is K felé nézett (Ez 47:1). Ezért Jehova és Krisztus eljövetele a templomhoz K-ről történik.

Az Ézsaiás 46:11 azt írja a perzsa királyról, Círuszról, hogy „kelet felől” (Kat.), vagyis „napkeletről” (ÚV) jön. A jövendölés szerint „keletről” (Kat.), szó szerint „napkeletről” (miz·ráchʹ) érkeznek a hírek (Dá 11:44). Amikor a Jelenések könyve arról beszél, hogy kiszárad a jelképes Eufrátesz a Nagy Babilont érő ítélet idején, akkor Dáriuszra és Círuszra utal vissza, mint akik előárnyékolták ’a napkeletről jövő királyokat’ (Je 16:12, 19).

Az asztrológusok, akik meglátogatták Jézust a megszületése után, Babilon irányából, a „keleti vidékekről” érkeztek (Mt 2:1). Amikor azt mondták, hogy látták Jézus csillagát „keleten” (gör.: a·na·to·léiʹ; szó szerint: ’felkelés’) – ahogyan azt néhány bibliafordítás írja –, nem arra gondoltak, hogy a csillag az ő országukhoz képest keleten volt, hanem arra, hogy keletről látták a csillagot, azaz amikor keleten voltak (Mt 2:2, Rbi8, lábj.).