Gyors lábú futárok, illetve kiemelkedő személyek szolgái, akik uruk szekere előtt futottak. A kengyelfutó szót a ’fut’ jelentésű héber rúc szó melléknévi igenévi  alakjából fordítják. Vannak fordítások, amelyek a „gyalogosok”, „testőr” és „futár” szóval adják vissza. De van egy másik szó a „gyalogosok” kifejezésére, a ragh·líʹʼ, vagy teljesebb formájában: ʼís ragh·líʹ.

A hivatalos értelemben vett kengyelfutók olyan fürge lábú emberek voltak, akiket kiválasztottak, hogy a király szekere előtt fussanak. Amikor Absolon, majd később Adónia összeesküvést szőtt a trónbitorlásra, mindketten 50 embert szereztek maguknak, hogy a szekerük előtt fussanak, és így tekintélyt és méltóságot kölcsönözzenek a cselszövésüknek (2Sá 15:1; 1Ki 1:5). Kengyelfutókból tevődött össze a királyt közvetlenül szolgáló csapat, és olyasféle feladatot láttak el, mint a mai testőrök (1Sá 22:17; 2Ki 10:25). A királyi ház bejáratánál őrködtek, és elkísérték a királyt a házától a templomba (1Ki 14:27, 28; 2Ki 11:6–8, 11; 2Kr 12:10). Ők továbbították a király üzeneteit (2Kr 30:6). Perzsia királyának, Ahasvérusnak az idejében a gyalogszerrel közlekedő futárokat alighanem felváltották az olyan személyek, akik gyors postalovakon vitték a híreket (Esz 3:13, 15; 8:10, 14).