Egy olyan nép tagjainak a neve, amelyet összefüggésbe hoznak a filiszteusokkal (Ez 25:16; So 2:5). A kereteusok közül néhányan Jehova választott nemzetének a hadseregében szolgáltak (2Sá 8:18; 20:23; 1Kr 18:17).

Egyes héberszótár-készítők úgy vélik, hogy a keré·thímʹ a ká·rathʹ (jel.: ’kiirt’) alapszóból származik, és szerintük úgy kellene visszaadni, hogy „ítélet-végrehajtók”. A bibliamagyarázók többsége szerint azonban a „kereteusok” héber megfelelője (keré·thímʹ) egy nemzetiségre utal. Azt viszont elismerik, hogy a keré·thímʹ csakugyan a ká·rathʹ szóból eredhet, és hogy Jehova az Ezékiel 25:16-ban alliterációs szójátékkal élhetett, amikor megfogadta: „kiirtom [hikh·rat·tíʹ] a kereteusokat [keré·thímʹ]”, vagyis lényegében ezt mondta: ’megölöm az öldöklőket’. (Lásd még: Káldi; Szep., 1865.)

Úgy tűnik, hogy a kereteusok és a filiszteusok közötti rokoni szálakra utal, hogy az Ezékiel 25:15–17 (lásd még: MKB, lábj.; ÚBJ, jegyz.) és a Sofóniás 2:5–7 (lásd még: ÚBJ, jegyz.; Kat.) együtt említi őket. A görög Septuaginta úgy adja vissza ezeket a verseket, hogy a ’kereteusok’ helyett a „krétaiak” szót használja, talán ezáltal próbálva kapcsolatba hozni őket a filiszteusokkal, akik „Krétáról [Kaftorról]” valók voltak (Ám 9:7; lásd még: Káldi, lábj.). Emiatt és mivel a Biblia nyilvánvalóan összefüggésbe hozza a kereteusokat az 1Sámuel 30:14, 16-ban szereplő ’filiszteusok földjével’, a legtöbb tudós azt a következtetést vonta le, hogy a kereteusok és a filiszteusok vagy ugyanazt a népet jelölik, vagy két, egymással szoros kapcsolatban álló népet. Mások viszont úgy érvelnek, hogy a kereteusok egy jelentős filiszteus törzs lehettek.

Egy javaslat, amelyet előterjesztettek, az, hogy bár eredetileg két nép voltak, a filiszteusok vagy hatalmasabbak voltak a kettő közül, vagy hamarabb érkeztek Kánaánba, így végül ők lettek túlsúlyban, és róluk kapta az a vidék a Filisztea nevet, noha a kereteusok név sem tűnt el teljesen. E nézet szerint Ezékielnek és Sofóniásnak a fentiekben utalásként megadott próféciája akkor azt jelentheti, hogy Jehova Filisztea városainak minden lakosán bosszút áll, és jajt hoz rájuk, mind a filiszteusokra, mind a kereteusokra – és úgy tűnik, hogy ezeket a próféciákat aztán a babilóniaiak be is teljesítették.

A kereteusok némelyike Dávid seregébe került, és lehet, hogy a peleteusokkal egyetemben (akiket gyakran említenek velük együtt) ők alkották a királyi testőrséget Benája vezetése alatt (2Sá 8:18; 20:23; 1Kr 18:17; vö.: 2Sá 23:22, 23; 1Kr 11:25). A tudósok gyakran erre való tekintettel akarják összefüggésbe hozni őket a „káriai testőrség”-gel, amely Jójada pap idejében, több mint 100 évvel később működött (2Ki 11:4, 19; lásd: KÁRIAI TESTŐRSÉG). Bár a kereteusok alighanem idegen származásúak voltak, a Dávid  idejében élő kereteusok nem pusztán zsoldosok voltak, akik csak anyagi haszonért dolgoztak (ahogy sokszor helytelenül felhozzák ezt érvként), hanem őszintén kötődtek Dávidhoz mint Jehova felkentjéhez. Jól szemléltette ezt az, hogy hűen ragaszkodtak Dávidhoz, amikor az kénytelen volt elhagyni Jeruzsálemet, mivel „Izrael embereinek szíve” a lázadó Absolon felé hajlott (2Sá 15:13, 18). Ehhez hasonlóan a kereteusok később a benjáminita Seba lázadásának a leverésében is engedelmesen segítettek, miként Salamont is támogatták, akit Dávid választott Izrael királyi utódjának (2Sá 20:7; 1Ki 1:38, 39, 44).