(héb.: keszílʹ; ’ostoba’):

Bár a keszílʹ szó sok helyen szerepel az ’ostoba’ alapjelentésben (vö.: Zs 49:10; 92:6; Pl 1:22), négy helyen (Jób 9:9; 38:31; Ám 5:8; Ézs 13:10 [t. sz.]) a szövegkörnyezet azt sejteti, hogy ez a kifejezés csillagok egy csoportjára utal.

Általában úgy gondolják, hogy ez a kifejezés az Oriont vagy más néven a Vadász (Kaszás) csillagképet takarja, amely egy szembetűnő csillagkép olyan óriáscsillagokkal, mint a Betelgeuze és a Rigel. A latin Vulgata a keszílʹ szót „Orion”-nak fordította a Jób 9:9-ben és az Ámós 5:8-ban. A legtöbb fordítás követi ebben a latin Vulgatát, és úgy véli, hogy a keszílʹ szó az Oriont jelenti. Az ókori targum és szír fordítások az „óriás” szóval adják vissza, és ez megfelel az Orion csillagkép arab elnevezésének: dzsábbár, vagyis „hatalmas” (héb. megfelelője: gib·bórʹ).

Az Ámós 5:8-ban ez a szó Izrael megfeddésével kapcsolatban fordul elő, ugyanis elmulasztották keresni az igaz Istent, Jehovát, az égi csillagképek Alkotóját. Az Ézsaiás 13:9, 10-ben található leírás, amelyben a többes számú keszí·lé·hemʹ (annak Keszil csillagképei) szerepel, ’Jehova napjáról’ szól, amelyen a büszke és gőgös zsarnokok megaláztatnak, és az égitestek nem fénylenek majd.