Az így fordított görög szó (a·po·kaʹlü·pszisz) ’feltárást’ vagy ’leleplezést’ jelent, és gyakran szellemi dolgoknak vagy Isten akaratának és szándékának a kinyilatkoztatásával van összefüggésben (Lk 2:32; 1Ko 14:6, 26; 2Ko 12:1, 7; Ga 1:12; 2:2; Ef 1:17; Je 1:1, Int). Az ilyen kinyilatkoztatásokat Isten szelleme teszi lehetővé. Pál apostol ezt írta a „szent titok” kinyilatkoztatásáról: „Más nemzedékekben nem tették ismertté e titkot az emberek fiai előtt, mint ahogy most kinyilatkoztatták az ő szent apostolainak és prófétáinak szellem által, tudniillik, hogy a nemzetekből valóknak társörökösöknek és a test társtagjainak és velünk együtt az ígéret részeseinek kell lenniük Krisztus Jézussal egységben a jó hír révén” (Ef 3:1–6; Ró 16:25).

A Cselekedetek könyve egyértelműen alátámasztja, hogy Isten szelleme révén vált lehetővé a szent titok kinyilatkoztatása. A szellem arra késztette Pétert, Pált és Barnabást, hogy prédikáljanak azoknak, akik nem voltak zsidók. A hívő nem zsidók, vagyis ’a nemzetekből valók’ körülmetéletlenségükben kapták meg a szent szellemet, és így váltak annak a népnek a tagjaivá, mely Isten nevéről neveztetik (Cs 10:9–48; 13:2–4). Ámós próféta ihletés hatására jövendölt erről, és az i. sz. első században a próféciája valóban be is teljesedett Isten szellemének köszönhetően (Cs 15:7–20; vö.: Ám 9:11, 12, LXX).

 A Biblia említést tesz még az alábbi kinyilatkozásokról: ’Isten igazságos ítéletének a kinyilatkozása’ (Ró 2:5), ’az Isten fiainak kinyilatkozása’ (Ró 8:19), ’Jézus Krisztusnak a kinyilatkozása’ és ’az ő dicsőségének kinyilatkozása’ (1Pt 1:13; 4:13). Ezeknek a verseknek a szövegkörnyezete, illetve a hozzájuk kapcsolódó más írásszövegek segítenek meghatározni, hogy mikor kerül sor ezekre a kinyilatkozásokra. Elmondható, hogy mindegyik kinyilatkozáskor az igazságosak különleges jutalomban és áldásokban részesülnek, míg a gonoszokra pusztulás jön.

Isten fiainak a kinyilatkozása: Pál apostol a rómaiaknak írt levelében azt jelentette ki Isten ’fiairól’, hogy az örökbefogadás szellemét kapták, és Krisztus társörököseiként meg fognak dicsőülni (Ró 8:14–18). Az Úr Jézus Krisztus át fogja alakítani a megalázott testüket, hogy azok hozzáidomuljanak az ő dicsőséges testéhez (Fi 3:20, 21), és ezek a fiak vele együtt uralkodnak majd mint királyok (2Ti 2:12). Tehát ’Isten fiainak kinyilatkozása’ akkor történik meg, amikor nyilvánvalóvá válik, hogy megdicsőültek, és már uralkodnak Krisztus Jézussal. A rajtuk kinyilatkozó dicsőség oly nagyszerű lesz, hogy a földön átélt szenvedéseik semmik lesznek a szemükben (Ró 8:18, 19). Lenyűgöző áldások kísérik majd ezt a kinyilatkozást, ahogyan arról Pál apostol ír: „maga a teremtés meg is fog szabadulni a romlottság rabszolgaságából az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára” (Ró 8:21).

Isten igazságos ítéletének a kinyilatkozása: A Róma 2:5 ’Isten igazságos ítéletének a kinyilatkozását’ együtt említi ’Isten haragjának a napjával’. Vagyis Isten igazságos ítélete akkor fog kinyilatkozni, amikor ő ’megfizet mindenkinek a cselekedetei szerint’: örök életet ad azoknak, akik kitartanak a jó cselekvésében, ám elpusztítja azokat, akik az igazságtalanságnak engedelmeskednek (Ró 2:6–8).

Jézus Krisztus kinyilatkozása: Jézus Krisztusnak és a „dicsőségének kinyilatkozásakor” Krisztus hűséges követői jutalomban fognak részesülni, az istentelen személyekre viszont megtorlás vár. Tehát amikor Jézus dicsőséges Királyként kinyilatkozik, hatalmában áll majd jutalmazni és büntetni is. A Szentírás rávilágít, hogy azok a szellemmel felkent keresztények, akik hűen kitartottak a szenvedések közepette, ’felettébb örülnek’ majd Krisztus dicsőségének kinyilatkozásakor (1Pt 4:13). Hitük kipróbált minőségét olyannak fogják találni, mint ami dicséretre, dicsőségre és tiszteletre ad okot Jézus Krisztus kinyilatkozásakor, és ki nem érdemelt kedvességben fognak részesülni (1Pt 1:7, 13). Másfelől örök pusztulás jön azokra, akik nem ismerik Istent, és nem engedelmeskednek az Úr Jézusról szóló jó hírnek, így megkönnyebbülhetnek azok, akik nyomorúságot szenvedtek miattuk (2Te 1:6–10).