A zsidók naptárjában a 9. holdhónap száműzetés utáni neve, részben novemberre, részben decemberre esett (Ne 1:1; Jr 36:9; Za 7:1). A mezőgazdasági naptár 3. hónapjának felelt meg.

Ez egy téli, hideg, esős hónap volt. Ezért írja azt a Biblia, hogy Joákim király „a téli házban ült, a kilencedik hónapban, és tűz égett előtte a szénserpenyőben” (Jr 36:22). A száműzetés utáni Jeruzsálemben a nép, mely Ezsdrás pap parancsára gyűlt össze e hónap huszadik napján, „az igaz Isten házának nyitott részében ült, reszketve e dolog miatt és a záporesők miatt is” (Ezs 10:9, 13).

A János 10:22 beszél a felavatás ünnepéről, melyet télidőben tartottak Jeruzsálemben. Egy apokrif könyvből, a Makkabeusok első könyvéből (4:52–59, Kat.) kiderül, hogy ezt a nyolcnapos ünnepet Makkabeus Júdás azért vezette be i. e. 165. kiszlév 25-én, hogy megemlékezzenek a templom újbóli felavatásáról Jeruzsálemben. Ez az ünnep napjainkban hanukaként ismert. (Lásd: FELAVATÁS ÜNNEPE.)