Kittim Jáván négy ’fia’ közt van felsorolva, bár ez a név csak a héber többes számú toldalékkal fordul elő az egész Szentírásban (1Mó 10:4; 1Kr 1:7). Más írásszövegekben népre vagy területre vonatkozik.

Josephus (A zsidók története. I. könyv, 6. fej., 1. bek.) „Kettim”-ként utal Kittimre, és Ciprussal hozza összefüggésbe, valamint ilyen szövegkörnyezetben említi még: „a héberek minden szigetet és a legtöbb parti helységet Kettimnek neveznek.” Az ókori föníciaiak a Cipruson élőkre a kittiek szóval utaltak. A mai szaktekintélyek egyetértenek abban, hogy Kittim Ciprussal azonosítható.

 A Ciprus dk. partján fekvő Kition városát jobbára föníciai kolóniaként ismerik, ennélfogva néhány tudós szerint Kittim nem illik Jáfet leszármazottainak a felsorolásába (1Mó 10:2, 4; 1Kr 1:5, 7). Ám a bizonyítékok azt mutatják, hogy a föníciaiak viszonylag későn mentek Ciprusra, és úgy vélik, hogy a kolóniájuk Kitionban csak kb. i. e. a IX. században jött létre. Ezért miután a Britannica Hungarica (X. köt. 542. o.) Kitionról elmondja, hogy „a legnagyobb föníciai város Ciprus. . . partján”, még hozzáfűzi: „A legkorábbi régészeti emlékek mükénéi telepesektől származnak (Kr. e. 1400–1100 k.).” (Lásd még: IV. köt. 163. o.)

Az, hogy Kittim nem csak Ciprus szigetét foglalja magában, arra Josephus is utal a már korábban idézett kijelentésében, miszerint a héber kifejezés más földközi-tengeri szigeteket meg tengerparti országokat is takar, és Kittim országai közül Ciprus csupán a legközelebbi sziget (Palesztinához). Ezt látszik alátámasztani az Ezékiel 27:6-ban és a Jeremiás 2:10-ben lévő, Kittim ’szigeteire’ és ’partvidékére’ való utalás is. Néhány szövegmagyarázó szerint a 4Mózes 24:24 is ebben a tágabb értelemben beszél Kittimről. Itt Bálám próféta, Mózes kortársa megjövendölte, hogy ’Kittim partjáról való hajók’ el fogják nyomni Asszíriát és Ébert, de végül maga a támadó is elvész. E nézet alapján a támadást valószínűleg Makedónia partvidékéről intézték, ahonnan Nagy Sándor is származott, aki legyőzte „Assur” földjét (Asszíria–Babilóniát) és a méd–perzsa birodalmat. Mások szerint a Földközi-tenger által körülölelt Itália partvidékéről származó rómaiak voltak a támadók. A latin Vulgata az „Itália” szót írja „Kittim” helyett a 4Mózes 24:24-ben, az Onkelosz-targum pedig a „rómaiak” szót; az apokrif 1Makkabeusok (1:1, Kat.) ugyan a Chettiim (Kittim) szót írja, de Makedónia földjét érti alatta.

Ézsaiásnak a Tírusz ellen mondott kijelentésében Kittim (vsz. Ciprus) az a hely, ahol Társis K felé tartó hajói hírt kapnak Tírusz elestéről; ’Szidón szűz leányáról’ pedig azt mondja Jehova, hogy ’átmegy Kittimbe’, hogy oltalmat keressen, de hiába (Ézs 23:1, 11, 12). Ez összhangban van a történelmi bizonyítékokkal, melyek szerint Ézsaiás prófétálásának az idejében (kb. i. e. 778–732 u.) föníciai kolóniák voltak Cipruson. Szanhérib egyik felirata arról számol be, hogy Lulī, Szidón (Ṣidunnu) királya Iadnana (Ciprus) szigetére menekült az asszírok támadása miatt (ÓKTCh. 171. o.). Hozzá hasonlóan, Ézsaiás jövendölését beteljesítve, Tíruszról nyilvánvalóan sokan mentek Ciprusra, hogy menedékre leljenek ott az alatt a 13 év alatt, amikor Nabukodonozor ostromolta Tíruszt.

Kittimről (ezen a néven) Dánielnek az „északi király” és a „déli király” közötti küzdelemről szóló próféciája tesz utoljára említést, amely szerint az „északi király” támadását „Kittim hajói” hiúsítják meg (Dá 11:30; lásd: CIPRUS I.).