Ez a kifejezés azt foglalja magában, hogy Jehova nem tűr meg semmilyen versengést sem vele szemben, vagyis nem tűri meg, hogy más isteneket imádjunk. A héber qan·náʼʹ szót csak Istenre használja a Biblia, és a jelentése: ’kizárólagos odaadást vár el; féltékeny’ (2Mó 20:5; Rbi8, lábj.; lásd: FÉLTÉKENY, FÉLTÉKENYSÉG).

Isten senki másnak nem engedi át azt a tiszteletet, amely őt illeti (Ézs 42:8). Heves haragot vált ki belőle, ha valaki már nem kizárólag őt imádja (5Mó 4:24; 5:9; 6:15). Jehova Izraelt a feleségének tekintette. Izrael férjeként kizárólagos odaadást, lojalitást és hűséget várt a népétől, ő pedig gyöngéden szerette, szívvel-lélekkel támogatta és védelmezte őket (Ez 36:5). Így hát házasságtörésnek számított, ha engedetlenek voltak, és más isteneket szolgáltak. Ez jogos haragot váltott ki Jehovából, és féltékenységre ingerelte, mert szégyent hoztak a nevére (5Mó 32:16, 21; Ez 16:38, 42).

Mit kér Jehova a szolgáitól, amikor kizárólagos odaadást vár el tőlük?

A „kizárólagos” szó jelentése: ’amiből más ki van zárva’. Az odaadás pedig erős ragaszkodást, áldozatkész szeretetet foglal magában. A kizárólagos odaadás tehát arra utal, hogy senki sem kerülhet a szívünkben olyan helyre, amely csak Istent illeti, és senkiért sem teszünk meg olyasmit, ami csak Istennek jár.

Jehova Isten nem tűr versengést: Jehova a saját ujjával írta le a tízparancsolatot, amelynek a második parancsa így szól: „Én vagyok Jehova, a te Istened. . . Ne legyenek más isteneid a színem előtt [v. „más isteneid velem dacolva”] . . . mert én, Jehova, a te Istened olyan Isten vagyok, aki kizárólagos odaadást vár el” (5Mó 5:6–9; Rbi8, lábj.). A Drioux által készített francia nyelvű Sainte Bible (1884) a 2Mózes 34:14-ben ezt írja: „Isten azt akarja, hogy úgy szeresd őt, ahogyan senki mást”. Jézus is alátámasztotta ezt, amikor egy zsidóval beszélt, aki próbára akarta tenni őt (Mt 22:37). Jehova Izraelnek az Istene és egyben a Királya is volt, ennélfogva a vallásnak és az államnak is a feje volt. Ha tehát egy izraelita megszegte az első és a második parancsolatot, és más isteneket szolgált, azzal felségsértést követett el. Ez volt a legnagyobb bűn, és a legsúlyosabb büntetést vonta maga után. Egy alkalommal az izraeliták hamis isteneknek áldoztak, ráadásul erkölcstelenkedtek is, és mivel Jehova kizárólagos odaadást várt el, elhatározta, hogy ki fogja irtani Izraelt. Áron unokája, Fineás azonban „semmilyen versengést nem tűrt” Jehovával szemben, ezért hamar a tettek mezejére lépett, aminek köszönhetően Izrael megmenekült (4Mó 25:11).

Jehova a neve miatt vitte vissza a népét a babiloni száműzetésből (Ez 39:25–28). Fenton fordítása a 2Mózes 34:14-et így adja vissza: „Az ÖRÖKKÉVALÓ féltékeny a NEVE miatt.” Ez azt jelenti, hogy nem tűrte, hogy a népe más isten nevét tisztelje odaadóan.

Rabszolgák odaadó szolgálata: A kizárólagos odaadás szó hallatán eszünkbe juthat, hogyan szolgálja egy rabszolga az urát. Jehova a Teremtő, ezért ő a Tulajdonosunk és Urunk. Mivel ő teremtett mindent, joga van ahhoz, hogy kizárólagos odaadást várjon el a teremtményeitől, akik kötelesek az akaratát tenni. Ha valaki józanul gondolkodik, akkor – miután megismerte Jehovát és értékeli a vele való kapcsolatát – a kizárólagos odaadása szívből fakad, és Jehova pont ezt szeretné. Gyűlöli, ha valaki csak tetteti, hogy odaadó (Mt 15:8, 9). A mózesi törvényből is kiderül, hogy Jehova ilyenfajta kapcsolatra vágyik, vagyis arra, hogy az ember a szabad akaratából imádja őt. Egy héber rabszolga szabaddá vált, ha letelt a hétéves rabszolgasága. Ám a Törvényben ez állt: „ha a rabszolga határozottan azt mondja: »Szeretem az uramat, a feleségemet és a fiaimat; nem akarok elmenni szabadon«, akkor vigye őt az ura az igaz Isten elé, vigye őt az ajtóhoz vagy az ajtófélfához, és az ura szúrja át a fülét egy árral, s az legyen a rabszolgája időtlen időkig” (2Mó 21:2, 5, 6). Pál arról beszélt a tesszalonikai gyülekezetben lévő nem zsidó keresztényeknek, hogy amikor átadták magukat Istennek, ezt önként tették. Többé már nem bálványok rabszolgái voltak, hanem ’az élő és igaz Istennek szolgáltak rabszolgaként’ (1Te 1:9).

Jézus kizárólagos odaadása Isten iránt: A Filippi 2:5–8 szavaiból kiderül, hogy Jézus  mind az égben, mind a földön tisztelte Atyjának a különleges pozícióját, és kizárólag őt szolgálta odaadóan. Rámutatott, hogy a Törvény legfontosabb parancsa az, hogy egész szívvel kell szeretni Istent (Mt 22:37). Abból is látszik, hogy Jézus kizárólagos odaadással szolgálta Jehovát, hogy megszentelte a nevét, és rámutatott, hogy a tanítványoknak is így kell tenniük. Amikor a tanítványait imádkozni tanította, a következő szavakkal kezdte az imáját: „Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved” (Mt 6:9). Jézus odaadása lángoló buzgalommal párosult, ami megmutatkozott akkor is, amikor megtisztította a templomot. Ezzel beteljesítette ezt a próféciát: „A házadért való buzgalom emészt engem” (Jn 2:17; Zs 69:9). Az 1Korintusz 15:24–28 szavaiban mutatkozik meg a leginkább Jézusnak az Atyja iránti kizárólagos odaadása. Ezek a versek arról szólnak, hogy miután égi Királysága megsemmisít minden más hatalmat, és elpusztítja az összes ellenségét, visszaadja a Királyságot az Atyjának, és aláveti magát Neki, „hogy az Isten legyen minden mindenkinek”.