(héb.: peʹthen):

Ázsia és Afrika egyik legveszedelmesebb mérges kígyója. A Bibliában említett kobra kétségkívül az ureuszkígyó v. áspiskígyó (Naja haje); ezt az állatot a bibliai időkben gyakran használták kígyóbűvöléshez, és még ma is használják. Az Indiában élő pápaszemes kobrához és az Ázsiában élő királykobrához hasonlóan az ureuszkígyó is kifeszíti a nyaki bordáit, ha felingerlik.

A kobra felemelt testét előrelendítve döf az áldozata felé, s mindeközben hangosan sziszeg. Amikor megmarja, állkapcsával erősen szorítja, majd pedig sajátos rágómozdulatokkal biztosítja, hogy elegendő méreg jusson a sebbe. Emiatt, és mérgének rendkívüli erőssége (toxicitása) miatt a kobra a legveszélyesebb állatok közé tartozik.

Az izraeliták jól ismerték ezt a kígyót, hisz nemcsak Egyiptomban találkoztak vele, hanem a pusztai vándorlásuk során is. Amikor Mózes az izraelitákhoz beszélt a pusztában, említette a kobra mérgét, mégpedig e szavakkal: „kobrák kegyetlen mérge” (5Mó 32:33). A „kegyetlen” szó találóan írja le, milyen hatása van a kobra mérgének. Ezzel kapcsolatban dr. Findlay Russell a Snake Venom Poisoning (1980, 362. o.) c. könyvében elmondja, hogy az első tünet a szemhéj lógása, majd ezt nehézlégzés, szem-, nyelv- és torokbénulás követheti, esetleg még izomrángások is bekövetkezhetnek, sőt a szívverés is leállhat.

A kobra mérge az idegekre hat, a légzőrendszer bénulását idézi elő, és sokszor végzetes kimenetelű az emberre nézve, hacsak nem kap azonnal kígyómarás elleni szérumot. Cófár beszél a ’kobrák epéjéről’ és a ’kobrák mérgéről’ (Jób 20:14, 16).

A zsoltáríró jelképes nyelvezetet használva összekapcsolja a gyilkos kobrát az oroszlánnal, és a következőket mondja azokról, akik Jehovába vetik a bizalmukat: „Fiatal oroszlánon és kobrán fogsz taposni, eltiprod a fiatal sörényes oroszlánt és a nagy kígyót” (Zs 91:13). Ézsaiás, amikor Jehova népének újbóli egybegyűjtéséről beszél, azt jövendöli, hogy annak körülményei megváltoznak, és úgy jellemzi azt az időt, hogy „a kisded a kobra lyukánál fog játszadozni, és az elválasztott gyermek a mérges kígyó üregére teszi kezét” (Ézs 11:8, 11, 12).

 Valóban süketek a kobrák?

A Biblia utal arra, hogy a kobra képes ’bedugni a fülét’, hogy ne figyeljen a kígyóbűvölő hangjára (Zs 58:4, 5). Mivel a kígyóknak nincs semmiféle külső hallószervük, és mivel a természettudósoknak úgy tűnt, hogy érzéketlenek a hangokra, ezért sokan azt feltételezték, hogy ezek a hüllők süketek. Erről a tévhitről a The New Encyclopædia Britannica (1987, 27. köt. 159. o.) a következőket írja: „Ez a feltételezés nem állja meg a helyét; a kígyók érzékelnek valamennyit a levegő útján közvetített hanghullámokból, és képesek felfogni azokat egy olyan mechanizmus segítségével, amely helyettesíti a dobhártyát . . . Továbbá, noha a legtöbb kígyónak a mély hangtartomány középső terjedelmére való érzékenysége nem éri el a legtöbb más fültípus érzékenységi fokát, de a különbség nem annyira jelentős. Sőt, néhány kígyónak szinte éppoly fejlett az érzékenysége, mint a legtöbb gyíknak, melynek hagyományos a fülnyílása és a középfül-mechanizmusa.”