Az ókorban a bibliai tájakon az emberek különféle úton-módon juttattak el egymáshoz információkat, illetve közölték egymással a gondolataikat. A hétköznapi helyi, illetve a külföldi hírek javarészt szájról szájra terjedtek (2Sá 3:17, 19; Jób 37:20). Az utazók, akik gyakran karavánokkal utaztak, hírt adtak a távoli helyeken történtekről, amikor megálltak a városokban vagy a karavánutak menti állomásokon élelemért, vízért vagy más egyébért. Palesztinának különleges a fekvése, ugyanis összeköti Ázsiát, Afrikát és Európát, ennélfogva távoli helyeket bejáró karavánok haladtak át a földjén. A Palesztinában élők tehát könnyen értesülhettek jelentős külföldi eseményekről. Legtöbbször a városok piacterén lehetett hallani a hazai és a külföldi hírekről.

Kis távolságok esetén olykor hallható vagy látható jelekkel kommunikáltak, illetve szájról szájra adták át az információt (Jzs 8:18, 19; 1Sá 20:20–22, 35–39). Miután Izrael kivonult Egyiptomból, Mózes azt az utasítást kapta, hogy készítsen két ezüsttrombitát jeladás végett. Az ároni papok a trombiták megfújásával hívták össze a közösséget vagy a fejedelmeket, indították útjára a tábort rendezett sorokban, vagy szólították hadba a csapatokat (4Mó 10:1–10). Gedeon a kürt megfújásával adott jelt az embereinek, hogy megkezdjék a Midián elleni csatát, és végül győzelmet arattak (Bí 7:18–22; lásd: SZARV; TROMBITA).

A tisztviselők szóbeli vagy írott üzeneteit általában futárok vitték (2Sá 18:19–32). Futárok vitték szét Ezékiás király levelét is egész Izraelbe és Júdába, hogy egybegyűjtsék a népet Jeruzsálembe a pászka megünneplésére (2Kr 30:6–12). A perzsa királynak, Ahasvérusnak az udvarában szolgáló futárok sebes postalovakon nyargaltak, hogy mindenfelé hírül adják a királyi ellenrendeletet. Ennek a rendeletnek a segítségével a zsidók meghiúsíthatták Hámánnak a tervét, mely arra irányult, hogy kiirtsa őket a Perzsa Birodalomban (Esz 8:10–17). A legtöbb ókori kormányzat a levelezéseknek és a különféle dokumentumok közzétételének köszönhetően hatékonyan tudta intézni az ügyeket. A hivatalos iratok elkészítéséhez, a kortól és a helytől függően, többnyire agyagtáblát, papiruszt, állatbőrt vagy más anyagokat használtak. A régészek számos ókori kormányzati dokumentumra, illetve üzleti feljegyzésre bukkantak. A királyi rendeleteket hírnökök hirdették ki (Dá 3:4–6). Természetesen nem csak uralkodók küldtek ki követeket. (Lásd: FUTÁR; HÍRNÖK; KÖVET.)

Idővel az országon belüli vagy a távoli vidékek közötti hírközlés egyre inkább azon múlott, milyen volt az úthálózat. Az ókori Izraelben és Júdában jó utak voltak, és karban is tartották őket. Később a rómaiak nagyszerű utakat építettek, melyek Rómából indulva behálózták az egész birodalmat. Ezek az utak megkönnyítették a hivatalos hírközlést és a katonai csapatok áthelyezését. Amikor Jézus Krisztus a földön élt, sokan a római utakat használták. A keresztények, és főként Pál meg a misszionáriustársai ezeket az utakat rótták, amikor bejárták Kis-Ázsiát és Európát, hogy keresztény gyülekezeteket alapítsanak, majd újra ellátogassanak azokba.

A Földközi-tenger kikötőibe befutó, illetve az azokból útnak induló hajók is vittek híreket, hivatalosakat és hétköznapiakat egyaránt. A római kormány időnként (rendszerint nyaranta) hajókkal küldött hivatalos üzeneteket, de úgy tűnik, az ilyenfajta üzenetek zömét inkább a megbízhatóbb szárazföldi utakat használva továbbították.

A rómaiak létrehoztak egy birodalmi postaszolgálatot, de ezzel csupán a kormányzati levelezést intézték. Az átlagemberek kénytelenek voltak az ismerőseikkel elküldeni a leveleiket. Miután a jeruzsálemi vezető testület döntött a körülmetélkedés kérdésében, kiküldtek egy levelet, amelyet néhány testvér közvetlenül, személyesen adott át a gyülekezeteknek (Cs 15:22–31). Hasonlóképpen továbbították az ihletett leveleket is, például Pálnak azt a levelét, amelyet az apostol a Kolosszéban élő keresztényeknek küldött, méghozzá Tikikusszal és Onézimusszal (Kol 4:7–9; lásd: LEVELEK).

Jehova olyan Isten, aki szívesen közli a gondolatait, és tudja, hogy népe tagjainak szükségük van arra, hogy írásban tárja fel nekik a gondolatait. Például maga Isten írta le a tízparancsolatot kőtáblákra (2Mó 31:18). Isteni ihletés hatására számos hűséges héber férfi (kezdve Mózessel i. e. 1513-ban) leírta mindazt, amit Jehova közölt.