Az emberi lábfejen lévő ujj. A Bibliában az ujj szó héber és arámi megfelelője olykor a lábujjra is utal (2Sá 21:20; 1Kr 20:6; Dá 2:41, 42). Más helyeken a ’hüvelykujjat’ jelentő héber szó fejezi ki a ’nagyujjat’ is (2Mó 29:20; 3Mó 8:23, 24; 14:14, 17, 25, 28).

A lábujj fontos szerepet játszik a test egyensúlyozásában és a járás irányításában, ezért szó szerinti meg átvitt értelemben is előfordul a Szentírásban. Olykor az volt a szokás, hogy a foglyul ejtett ellenségnek levágták a hüvelykujjait és a nagylábujjait, így téve harcképtelenné (Bí 1:6, 7).

Izraelben a papság beiktatásakor Mózes vett a beiktatási kos véréből, és tett belőle Áronnak meg Áron valamennyi fiának a jobb fülére, jobb hüvelykujjára és jobb nagylábujjára (3Mó 8:23, 24). Az áldozat vére a jobb lábfejük fő testtagjára került, amely azt jelentette rájuk nézve, hogy ki kell jelölniük az életútjukat, és tántoríthatatlanul kell járniuk képességeik legjavát nyújtva a papság áldozatokkal kapcsolatos feladatainak az ellátásában. Jézus Krisztus, a nagy Főpap a földön létekor beteljesítette ezt a prófétai képet (Mt 16:21–23), alpapjainak, azaz a szellem által született testvéreinek pedig szorosan követniük kell a lépteit (Héb 7:26; 1Pt 2:5, 8; Je 20:6).