1. Metusáel fia, Káin leszármazottja (1Mó 4:17, 18). Lámek életideje alatt még Ádám is élt. Lámeknek két felesége is volt egyidejűleg, Áda és Cilla; a bibliai feljegyzések szerint ő volt az első többnejű férfi (1Mó 4:19). Ádától született Jábál nevű fia, aki „a sátorban lakók és a jószágtartók ősatyja”, és Jubál, aki „az ősatyja minden hárfásnak és síposnak” (1Mó 4:20, 21); Cillától született Tubál-Káin, ’mindenféle réz- és vasszerszám kovácsa’, és lánya, Naáma (1Mó 4:22).

Az a költemény, melyet Lámek a feleségeinek írt (1Mó 4:23, 24), híven tükrözi napjainak erőszakos szellemét. Így hangzott: „Halljátok szavam, Lámek feleségei; fordítsátok fületeket beszédemre: Férfit öltem, mert megsebzett, igen, ifjat öltem, mert megütött. Ha hétszeres a bosszú Káinért, akkor hetvenhétszeres Lámekért.” Lámek ezzel nyilván azt akarta kifejezni, hogy önvédelemből cselekedett, azt bizonygatva, hogy Káinéval ellentétben az ő tette nem volt szándékos gyilkosság. Azt állította, hogy önmagát védve ölte meg azt a férfit, aki megütötte és megsebezte őt. Költeménye tehát egy fajta kérelem volt, hogy senki ne állhasson bosszút rajta, amiért megölte támadóját.

Úgy tűnik, Káin leszármazottai közül senki sem élte túl az özönvizet, így Lámek leszármazottai sem.

2. Sét leszármazottja, Metusélah fia, Noé apja (1Mó 5:25, 28, 29; 1Kr 1:1–4). Ennek a Lámeknek az életidejében is élt még Ádám. Lámek hitt Istenben, és miután fiának a Noé nevet adta (jelentése valószínűleg: ’nyugalom; vigasz’), ezeket a szavakat mondta: „Ő vigaszt nyújt munkánkban és kezünk gyötrelmes fáradozásában, ami a Jehova által megátkozott föld miatt van” (1Mó 5:29). Ez akkor teljesedett, amikor Noé életében Isten feloldotta a földre kimondott átkot (1Mó 8:21). Lámeknek több fia és lánya is született. 777 évet élt, és kb. öt évvel az özönvíz előtt halt meg (1Mó 5:30, 31). Neve szerepel Jézus Krisztus nemzetségtáblázatában, a Lukács 3:36-ban.