Egy olyan férfi, akit Isten tisztánlátóvá tett, hogy megértse és érzékelje, hogy mi az Ő akarata; akinek úgyszólván megnyíltak a szemei, hogy lásson vagy megértsen olyan dolgokat, amelyek egy átlagembernek nem voltak nyilvánvalóak. A „látó”-nak fordított héber szó, a ró·ʼeʹ abból az alapszóból származik, mely betű szerint és átvitt értelemben is azt jelenti, hogy ’lát’. Az emberek azért keresték fel a látót, hogy bölcs tanácsot kérjenek tőle a gondjaik megoldásához (1Sá 9:5–10). A Biblia Sámuelt (1Sá 9:9, 11, 18, 19; 1Kr 9:22; 29:29), Cádókot (2Sá 15:27) és Hanánit (2Kr 16:7, 10) nevezi látónak.

A „látó”, „próféta” és „látnok” elnevezések szorosan összefüggnek egymással a Szentírásban, ám van különbség a három kifejezés között. A „látó” szó talán a tisztánlátással van kapcsolatban, „látnok”-nak nevezték azt a személyt, akinek Isten látomásokban tárta fel az akaratát, a „próféta” kifejezéssel pedig arra a személyre utaltak, aki kikiáltotta vagy kihirdette az Isten akaratát tartalmazó üzenetet. A Szentírás prófétának nevezi Sámuelt, Nátánt és Gádot (1Sá 3:20; 2Sá 7:2; 24:11), de az 1Krónikák 29:29 jelzi, hogy értelmükben különböznek az előbb említett kifejezések: „Sámuelnek, a látónak szavai közt, Nátán próféta szavai közt, és Gádnak, a látnoknak szavai közt”.

Az 1Sámuel 9:9 ezt mondja: „Akit ugyanis ma prófétának mondanak, azt régen látónak hívták.” Ez azért lehet, mert a bírák napjainak a vége felé, illetve abban az időszakban, amikor Izraelben királyok uralkodtak (mely időszak Sámuel napjaiban kezdődött), a próféták mint Isten akaratának a nyilvános hirdetői, még nagyobb szerepet kaptak. Általában Sámuelt nevezik az összes „próféta” közül az elsőnek (Cs 3:24; 13:20; lásd: PRÓFÉTA).