(valószínűleg a héb. Eleázár név gör. megfelelője, jel.: ’Isten segített’):

1. Márta és Mária testvére, akinek a feltámasztása Jézus Krisztus egyik kiemelkedő csodatétele volt (Jn 11:1, 2). Jézus nagyon szerette ezt a családot, mely Betániában lakott, „mintegy három kilométernyi távolságra” Jeruzsálemtől a Jerikó felé vezető úton (Jn 11:5, 18, Rbi8, lábj.). Valószínűleg gyakran vendégeskedett náluk (Lk 10:38–42).

A két lánytestvér üzent Jézusnak, aki akkor a Jordánon túl volt, hogy a testvérük, Lázár nagyon beteg. Kétségkívül abban reménykedtek, hogy Jézus majd meggyógyítja (Jn 11:3, 21, 32). Jézus azonban nem ment nyomban Betániába, és nem is gyógyította meg Lázárt távolról, mint egyszer egy katonatiszt szolgáját (Mt 8:5–13), hanem még két napig ott maradt, ahol addig tartózkodott. Amikor Betánia közelébe ért, Márta és később Mária is elébe ment. Lázár meghalt, már négy napja (Jn 11:6, 17, 20, 30–32).

Mártával beszélgetve Jézus megragadta az alkalmat, hogy a feltámadásról tanítson (Jn 11:23–27). Szavainak hamarosan még nagyobb jelentőségük lett. Amikor odaértek a sírhoz vagy barlanghoz, ahová Lázárt temették, Krisztus utasítást adott, hogy vegyék el a bejáratot elzáró követ. Majd égi Atyjához intézett imájában elmondta, hogy egyebek között azért történik mindez, ’hogy a jelen lévő sokaság elhiggye, hogy ő küldte’ (Jn 11:38–42). Jézus ezután szólította a halott Lázárt, hogy jöjjön ki a sírból, és amikor Lázár előjött, biztosan megdöbbenést és örömet keltett az ott állókban (Jn 11:43, 44).

Ennek a csodának a hatására sokan hittek Jézusban, de ugyanez a csoda indította a papi elöljárókat és a farizeusokat arra, hogy a halálát tervezgessék. A papi elöljárókat még jobban felbőszítette, hogy rengeteg zsidó jött el, akik nemcsak Jézust akarták látni, hanem a feltámasztott Lázárt is. Lázár miatt sok zsidó hitt Jézusban, ezért a papi elöljárók tanácsot tartottak, hogy Lázárt is megöljék (Jn 11:45–53; 12:1–11). Arra azonban nincs bibliai bizonyíték, hogy ezek a vallásos rosszakarók kivitelezték volna Lázár elleni gonosz tervüket.

Némelyik bibliakritikus támadja Jánosnak a Lázár feltámasztásáról szóló beszámolóját. Azzal érvelnek, hogy a többi evangélium nem említi ezt az eseményt. Az evangéliumok vizsgálatából azonban kiderül, hogy még a szinoptikus evangéliumok írói sem beszélik el mindhárman egytől egyig Jézus tetteit. Példának okáért Lukács az egyetlen, aki lejegyezte a naini özvegy fiának feltámasztását (Lk 7:11–15). János általában nem ismétli meg azt, amit mások már leírtak. Lázár feltámasztása figyelemre méltó példa erre.

Lázár feltámasztásának csodája Jézus szolgálatának részeként remekül érzékeltette Isten Fiának a hatalmát, és arra is hasznos volt, hogy növelte az emberek Jézusba és a feltámadásba vetett hitét (Jn 11:4, 41, 42). Ez a csoda valószínűleg i. sz. 33 eleje felé történt. A Szentírás nem tájékoztat arról, hogy végül hol, mikor és milyen körülmények között halt meg Lázár, miután feltámadt. (Lásd: FELTÁMADÁS: A váltságáldozat előtti feltámadások.)

A Bibliában semmi sem utal arra, hogy Lázár, a létező személy ugyanaz lenne, mint Jézusnak a gazdag emberről és Lázárról szóló szemléltetésében a koldus, és nincs is okunk rá, hogy összekössük ezt a két személyt.

2. A koldus neve Jézus szemléltetésében, melyet a gazdag emberről és Lázárról szóló példázatként szoktak emlegetni (Lk 16:19–31). A zsidó Lázár név elterjedt volt az ókorban, amit osszáriumokon olvasható feliratok is alátámasztanak.

A példázatban a fekélyekkel borított koldust, Lázárt odatették a gazdag ember kapujához. Lázár szívesen evett volna abból, ami lehullott a gazdag ember bőven megrakott asztaláról. Végül meghalt, és az angyalok Ábrahám kebléhez vitték (hasonló helyet foglalt el az ókorban az, aki étkezésnél egy másik személy előtt heveredett le ugyanazon a díványon). Ábrahám beszélgetett a gazdag emberrel, aki szintén meghalt, és miután eltemették, a hádeszben gyötrődött. A gazdag embert egy áthidalhatatlanul „nagy szakadék” választotta el Ábrahámtól és Lázártól. Amikor a gazdag ember azt kérte Ábrahámtól, hogy küldje el Lázárt az öt testvéréhez, „hadd tegyen nekik alapos tanúságot” – remélve, hogy ők nem kerülnek hozzá hasonló helyzetbe –, Ábrahám visszautasította, mivel azoknak ott volt „Mózes és a Próféták”, és ha azokra  nem figyeltek, „akkor az sem győzi meg őket, ha valaki feltámad a halottak közül”. (Lásd: SZEMLÉLTETÉSEK.)

Vajon Jézus a rabbiknak a halottakkal kapcsolatos hitnézeteiből merített a gazdag emberről és Lázárról szóló szemléltetéséhez?

Az összehasonlító hittudomány tanárai és tanulmányozói közül némelyek azt állították, hogy Jézus Krisztus ezzel a szemléltetésével az ókori rabbik alvilággal kapcsolatos elképzelésére és tanítására hivatkozott. Josephus a következő felvilágosítással szolgál arról, hogy mit hittek erről a farizeusok akkoriban: „Hiszik, hogy a lélek halhatatlan és hogy a túlvilágon jutalmat vagy büntetést kap aszerint, hogy erényes, vagy bűnös volt-e az ember éspedig a bűnösök örök rabságban fognak majd sínylődni, az erényesek pedig hatalmat nyernek, hogy visszatérhessenek az életbe” (A zsidók története. XVIII. könyv, 1. fej., 3.). Jézus azonban kereken elutasította a hamis tanításokat, a farizeusok tanításait is (Mt 23.). Következetlenség lett volna részéről, hogy a gazdag emberről és Lázárról szóló szemléltetését a rabbik alvilágra vonatkozó, hamis elképzelésének alapjai szerint fogalmazza meg. Arra kell hát következtetnünk, hogy Jézus annak beteljesedését tartotta észben, amire vonatkozott a szemléltetés, és eszerint szerkesztette meg annak részleteit és menetét, nem pedig bármiféle Írás-ellenes tanítás szerint.

A történet szövegkörnyezete és szóhasználata egyértelművé teszi, hogy nem megtörtént esetről van szó, hanem példázatról. Nem magasztalja fel a szegénységet, és nem is ítéli el a gazdagságot. Nyilvánvalóan a viselkedés, a végső jutalom, valamint a Lázár és a gazdag ember által szemléltetett emberek szellemi helyzetének vagy állapotának megváltozása van a középpontban. Az, hogy a gazdag ember testvérei elutasították Mózest és a prófétákat, ugyancsak arra utal, hogy a szemléltetésnek mélyebb jelentése és célja van, mint a szegénység és a gazdagság szembeállítása.