(mandulafa):

1. Bétel városának a korábbi neve, amelyet nyilván a kánaánita lakosaitól kapott. Jákob azt a helyet nevezte Bételnek ( jel.: ’Isten háza’), ahol álomban kinyilatkoztatást kapott Istentől, és ez az a hely, ahol korábban Ábrahám táborozott (1Mó 28:16–19; 35:6). Lúzt a Jeruzsálemtől kb. 17 km-re É-ra fekvő, Baitin nevű falu mellett található romokkal azonosítják. A Bétel név idővel alighanem kiszorította a Lúz elnevezést legkésőbb akkorra, amikor az izraeliták elfoglalták Kánaánt (Bí 1:22). Mivel a Károli-fordítás és az Újfordítású revideált Biblia a Józsué 16:2-ben azt írja Efraim határáról, hogy tovamegy „Béthelből Lúzba”, illetve „Bételtől Lúz felé”, néhányan úgy vélik, hogy két különálló városról van szó. Ám más fordításban itt az olvasható, hogy ’Bétel-Luz’ (Kat.), ’Bétél-Lúz’ (Kecsk.), illetve ’Bétel, amely Lúzhoz tartozik’ (ÚV). A Bírák könyvének az első fejezetében szerepel utoljára Lúz neve. (Lásd: BÉTEL 1.)

A város nevével egyező héber szó (lúz) olvasható az 1Mózes 30:37-ben is, méghozzá Jákob mandulafavesszőire utalva.

2. Egy város ’a hettiták földjén’. Egy Bételből (Lúzból) való férfi építette fel, aki együttműködött a József házához tartozó izraelita harcosokkal, amikor azok bevették Bételt. Ráhábhoz és a családjához hasonlóan az izraeliták ezt a férfit és a családját is életben hagyták, és elengedték őket. De mivel a férfi elment a hettiták földjére, és ott felépítette a saját városát, amelyet Lúznak nevezett el, bizonyára az otthona emlékére, ebből talán az derül ki, hogy Ráhábbal ellentétben a férfi együttműködése nem Jehova, Izrael Istene iránti őszinte félelemből és értékelésből fakadt, ugyanis nem akart csatlakozni az izraelitákhoz. A Biblia nem tünteti ki őt azzal, hogy név szerint megemlítené, mint Ráhábot (Bí 1:23–26). Néhányan úgy gondolják, hogy valószínűleg csupán a város neve maradt fenn, mégpedig a Szidóntól kb. 20 km-re K-DK-re található romok nevében, az el-Louaize névben.