Lenfonálból szőtt vászon (2Mó 25:4; Bí 15:14). A héberek körében a ruhák többsége vagy gyapjúból, vagy lenvászonból készült (3Mó 13:47; Pl 31:13, 22; Hó 2:5, 9). A Törvény megtiltotta, hogy e két anyagból vegyesen szőtt ruhát viseljenek azok az izraeliták, akik nem voltak papok (5Mó 22:11). Lenvászonból övet (Jr 13:1) és vitorlát is készítettek (Ez 27:7). Bár az izraeliták nyilván maguk is állítottak elő lenvásznat, hozattak Egyiptomból is (Pl 7:16).

Különböző minőségű lenvászon létezett, ami abból is látható, hogy a Szentírás említ ’finom lenvásznat’, illetve ’finom szövetet’ (Ez 16:10; 27:16). A gazdagok, a királyok és a magas kormányzati tisztséget betöltő személyek nagyon jó minőségű lenvászonból készített ruhát hordtak (1Mó 41:42; 1Kr 15:27; Esz 8:15; Lk 16:19). Egy Arimateából való gazdag ember, József tiszta, finom lenvászonba göngyölte Jézus holttestét (Mt 27:57–59).

Az izraelita asszonyok által sodrott finom lenfonálból készült a hajlék tíz sátorlapja, a szenthelyet és a szentek szentjét elválasztó függöny, a hajlék bejáratánál lévő lepel, az udvar kárpitjai és kapujának a leple (2Mó 35:25; 36:8, 35, 37; 38:16, 18). Ugyancsak finom sodrott lenből volt a főpap öve, efódja és melltáskája (2Mó 39:2, 3, 5, 8). Finom lenből készültek azok a köntösök is, amelyeket a többi pap viselt (2Mó 39:27–29). A jelek szerint a szentélyben levő függönyök és az ott használt ruhák anyaga alapvetően a lenvászon volt, és festett gyapjúval meg arannyal hímeztek rájuk mintákat (2Mó 35:35; 38:23).

Jelképes értelem: A bibliai leírás szerint Nagy Babilon finom lenvászonba, bíborba és skarlátba van öltözve, ami a fényűzést jelképezi (Je 18:16). Az a finom lenvászon viszont, amelyből Krisztus menyasszonyának az öltözéke készült, egyértelműen „a szentek igazságos cselekedeteit” jelenti. Ehhez hasonlóan az égben levő seregekről is azt olvassuk, hogy fehér, tiszta, finom lenvászonba vannak öltözve, ami azt mutatja, hogy igazságosságban folytatnak háborút (Je 19:8, 11, 14; lásd még: Dá 10:5; Je 15:6; LEN).