A héberek és más ókori, keleti népek gyakran lapos, korong formájú kenyeret sütöttek, és mindennapos volt, hogy az ilyen kenyérre a „lepény” szóval utaltak. A lepényeknek azonban különféle alakjuk lehetett. Például Izrael papságának beiktatásakor ’karika formájú kenyereket’ (héb.: chal·lóthʹ) használtak (2Mó 29:2, 23), Támár pedig „szív alakú süteményeket” (héb.: levi·vóthʹ) készített (2Sá 13:8, Rbi8, lábj.; Káldi, lábj. [13:9]). (Lásd: CIPÓ.) Ábrahám azt mondta Sárának, hogy készítsen ’kerek kenyereket’ (héb.: ʽu·ghóthʹ) ennivalóul a látogatóba érkezett, testet öltött angyaloknak (1Mó 18:6; lásd még: 4Mó 11:8; 1Ki 19:6; Ez 4:12).

Hóseás próféta által Jehova kijelentette: „Mint egy kerek kenyér, amelyet nem fordítottak a másik oldalára, olyan lett Efraim” (Hó 7:8). Efraim (Izrael) keveredett a pogány népekkel, átvette a szokásaikat, és szövetséget is akart kötni pogány nemzetekkel, aminek következtében olyan lett, mint egy kenyér, amelyet nem fordítottak a másik oldalára. A lepényt nemritkán forró hamun vagy forró köveken sütötték, és ha nem fordították meg, akkor az egyik oldala megsült, sőt meg is égett, a másik viszont egyáltalán nem sült meg.

A pászka ünnepén az izraelitáknak ’kovásztalan kenyereket’ (héb.: mac·cóthʹ) kellett enniük, és ehhez az ünnephez kapcsolódott a ’kovásztalan kenyerek ünnepe’ (2Mó 12:8, 15, 17–20; 13:3–7; 23:15; 34:18; 5Mó 16:3, 8, 16). A Jehova Istennek bemutatandó felajánlásaik között megtalálhatjuk az olajjal elegyített, karika formájú kovásztalan kenyeret, illetve az olajjal megkent kovásztalan lepényt is (3Mó 2:4–7, 11, 12). A közösségi áldozatra vonatkozó törvény továbbá kimondta, hogy kovászos kenyérből való karika formájú kenyeret is felajánlhatnak Jehovának (3Mó 7:13).

Miután a szövetségládát Jeruzsálembe vitték, Dávid „kiosztott az egész népnek, Izrael egész sokaságának, mind a férfiaknak, mind a nőknek egy-egy karika formájú kenyeret [héb.: chal·lathʹ], egy-egy datolyalepényt [héb.: ʼes·párʹ] és egy-egy mazsolalepényt [héb.: ʼasí·sáʹ]. Ezután az egész nép elment, mindenki a maga házába” (2Sá 6:19). A mazsolalepény összesajtolt mazsolából, vagyis szárított szőlőszemekből állt. Az is lehet azonban, hogy az ókori időkben a mazsolához olykor lisztet is kevertek, amikor mazsolalepényt készítettek.

 Jeremiás napjaiban Júda és Jeruzsálem népe hamis imádatba keveredett, és az asszonyok ’tésztát gyúrtak, hogy áldozati lepényeket készítsenek az egek királynőjének’ (Jr 7:18). A Jeremiás 44:19-ben is találunk utalást erre a hamis istennőre, és arra, hogy „áldozati lepényeket” (héb.: kaw·wá·nímʹ) készítettek neki. Hogy pontosan miből álltak ezek az áldozati lepények, azt nem tudni bizonyosan, de nyilván az oltárra kerültek felajánlásként. (Lásd: EGEK KIRÁLYNŐJE.)

A Bibliában szó van még a következőkről: ’aszaltfüge-lepények’ (v. szárított, aszalt fügéből készült lepény) (héb.: devé·límʹ [1Sá 30:12; Ézs 38:21]); ’édes kalács’ (héb.: lá·sádhʹ [4Mó 11:8]); ’mézeslepények’ (héb.: cap·pí·chithʹ bidhevásʹ [2Mó 16:31]); ’kerek kenyér’ (héb.: celúlʹ [Bí 7:13]); ’hintett lepények’ (héb.: niq·qu·dhímʹ [1Ki 14:3]). A görög aʹzü·mosz azt jelenti, hogy ’kovásztalan’, és semlegesnemű, többes számú alakja ’kovásztalan kenyerekre’ és a ’kovásztalan kenyerek ünnepére’ utal (1Ko 5:8; Mk 14:1).