A par·dészʹ szó csak háromszor fordul elő a Héber Iratokban, és némelyek szerint a perzsa pairidaeza szóból ered. (De lásd még: PARADICSOM.) M’Clintock és Strong Cyclopædiája (1894, VII. köt. 652. o.) leírja, hogy Xenophón ezt a perzsa szót a következő jelentéstartalommal használta: „egy hatalmas földterület, amelyet erős kerítés vagy fal vesz körül, tele mindenféle növénnyel, fával, bokorral, kerti növénnyel, és ahol különleges állatokat tartanak, fogságban vagy szabadon, attól függően, hogy vadak vagy szelídek.” Ennek a szónak a görög megfelelőjét (pa·raʹdei·szosz) használták a Septuaginta fordítói minden olyan helyen, ahol a szövegben az Éden-kertről van szó.

Salamon kiemelkedő munkái közé tartozott, hogy „kerteket és ligeteket [„gyümölcsösöket”, Káldi, 1865; héb.: far·dé·szímʹ]” hozott létre, amelyekbe mindenféle gyümölcsfát ültetett (Pr 2:5). Az ’énekek énekében’ Salamon ugyanezt a szót adja a szerelmes pásztorfiú szájába, aki ezt mondja Sulamitról: „Bőröd gránátalmák paradicsoma” (Én 1:1; 4:12, 13). A Nehémiás 2:7, 8-ból kiderül, hogy a száműzetés utáni időszakban a perzsa király „a királyi liget őrének” tette meg Asáfot, és hogy kérvényezni kellett, hogy a jeruzsálemi újjáépítési munkákhoz fákat vághassanak ki ebből a ligetből. (Lásd: ERDŐ; KERT.)