Jézus Krisztus életéről készült ihletett beszámoló. A korábbi adószedő, Máté, vagy más néven Lévi írta, valószínűleg Palesztinában. Ez a Keresztény Görög Iratok első könyve, és már kezdettől fogva úgy tekintettek rá, mint az első evangéliumra. A beszámoló azzal indít, hogy kiknek a leszármazottjaként született meg Jézus, és azzal zárul, hogy Krisztus a feltámadása után a következő parancsot adta a követőinek: „Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket” (Mt 28:19, 20). Vagyis a történet az i. e. 2 (Jézus születése) és az i. sz. 33 (amikor közvetlenül az égbe menetele előtt találkozott a követőivel) közötti eseményeket öleli fel.

Mikor íródott? A Máté evangéliumáról fennmaradt számos kézirat végén található jegyzet szerint (mindegyik kézirat az i. sz. X. század utáni időkből való) a beszámoló úgy nyolc évvel  Krisztus égbe menetele után készült el (kb. i. sz. 41). Ez összhangban van az evangélium tartalmával. Mivel Máté egyszer sem utal arra, hogy Jézusnak a Jeruzsálem pusztulásáról szóló próféciája beteljesedett volna, ezért az evangéliumát mindenképpen i. sz. 70 előtt kellett befejeznie (Mt 5:35; 24:16). A „mind a mai napig” kifejezés pedig azt jelzi (27:8; 28:15), hogy némi időnek kellett eltelnie aközött, hogy az események megtörténtek, és aközött, hogy Máté lejegyezte őket.

Eredetileg héberül íródott: Világi művek is alátámasztják, hogy Máté eredetileg héberül írta meg az evangéliumát. Az egyik legkorábbi a Hierapoliszi Papiasz idejéből való (i. sz. II. század). Euszebiosz Papiaszt idézte, amikor ezt írta: „Máté a héber gondolkodásmódnak megfelelően írta le a mondásokat” (Egyháztörténet. III. könyv, 39., 16.). A harmadik század elején Órigenész említést tett Máté beszámolójáról, és Euszebiosz az ő szavait idézte, amikor a négy evangéliumról írt: „először íródott az egykori vámos, később Jézus Krisztus apostola, Máté szerinti evangélium. . ., és héber betűkkel alkotta meg” (Egyháztörténet. VI. könyv, 25., 4.). A hittudós Jeromos (i. sz. IV–V. század) ezt írta a művében: „Máté. . . először héber nyelven állította össze Krisztus evangéliumát Judeában, azok számára, akik a körülmetéltek közül lettek hivőkké. . . A héber nyelvű írását viszont mindmáig őrzi a tudásában kimagasló Pamphilosz által alapított caesareai könyvtár” (Hieronymus: A kiváló férfiakról. III.).

Valószínűsíthető, hogy miután Máté megírta héberül az evangéliumát, ő maga fordította azt koiné nyelvre, a görög köznyelvre.

Miben egyedülálló? Ha közelebbről megvizsgáljuk Máté evangéliumát, akkor kiderül, hogy a szöveg több mint 40 százaléka nem található meg a másik három evangéliumban. Máté például Jézus leszármazási jegyzékét is (Mt 1:1–16) más szempontok alapján állította össze, mint Lukács (Lk 3:23–38). Máté Jézus törvény szerinti leszármazását írja le, azaz a nevelőapja, József ősatyáit sorolja fel, Lukács ellenben Jézus vér szerinti leszármazási vonalát mutatja be. Az alább felsorolt eseményekről is egyedül Máté evangéliumában olvashatunk: mit érzett József, amikor megtudta, hogy Mária állapotos; egy angyal megjelenik Józsefnek álomban (Mt 1:18–25); az asztrológusok látogatása; József a családjával Egyiptomba menekül; Betlehemben és annak egész környékén megölik a fiúgyermekeket (2. fej.); Pilátus felesége Jézusról álmodik (27:19).

Máté beszámolójában legalább tíz példázat vagy szemléltetés szerepel, melyekről a többi evangélium nem ír. Ezek közül négy a 13. fejezetben található: a szántóföld gyomjáról, az elrejtett kincsről, ’a nagy értékű gyöngyről’ és a vonóhálóról szóló példázat. Továbbá ilyen a könyörtelen rabszolgáról (Mt 18:23–35), a szőlőmunkásokról (20:1–16), a király fiának a menyegzőjéről (22:1–14), a tíz szűzről (25:1–13) és a talentumokról szóló szemléltetés is (25:14–30).

Máté olykor kiegészítő információkkal szolgál. Bár a hegyi beszéd Lukács beszámolójában is megtalálható (Lk 6:17–49), Máté evangéliuma bővebben taglalja (Mt 5:1–7:29). Márk, Lukács és János is ír arról, hogy Jézus csoda útján kb. 5000 férfit látott el élelemmel, Máté azonban hozzáteszi, hogy „az asszonyokon és kisgyermekeken kívül” (Mt 14:21; Mk 6:44; Lk 9:14; Jn 6:10). Máté azt írja, hogy Jézus két démontól megszállt emberrel találkozott a gadarénusok vidékén, míg Márk és Lukács csak egy személyről tesz említést (Mt 8:28; Mk 5:2; Lk 8:27). Továbbá Máté elbeszélése szerint Jézus egy alkalommal két vak embert gyógyított meg, Márk és Lukács ellenben csak egyre utal (Mt 20:29, 30; Mk 10:46, 47; Lk 18:35, 38). Természetesen mindegyik író igazat írt, hiszen Jézus mindkét esetben legalább egy emberrel biztosan jót tett. Egyszerűen arról van szó, hogy Máté sokszor pontosabban adja meg a számokat. Ez talán azzal magyarázható, hogy korábban adószedő volt.

Hányszor utal a Héber Iratokra? A becslések szerint Máté evangéliuma kb. százszor utal a Héber Iratokra. Ezek közül úgy 40 konkrét idézet. Vannak köztük olyan részletek is, melyekre maga Krisztus utalt, illetve ő idézte őket: az embernek a saját háznépéhez tartozók lesznek az ellenségei (Mt 10:35, 36; Mi 7:6); Keresztelő János az az „Illés”, akinek el kell jönnie (Mt 11:13, 14; 17:11–13; Ma 4:5); Jézus és Jónás hasonló dolgokat él át (Mt 12:40; Jón 1:17); tisztelni kell a szülőket (Mt 15:4; 2Mó 20:12; 21:17); az emberek csak az ajkukkal tisztelik Istent (Mt 15:8, 9; Ézs 29:13); két vagy három tanúra van szükség (Mt 18:16; 5Mó 19:15); néhány gondolat a házasságról (Mt 19:4–6; 1Mó 1:27; 2:24); különböző parancsok (Mt 5:21, 27, 38; 19:18, 19; 2Mó 20:12–16; 21:24; 3Mó 19:18; 24:20; 5Mó 19:21); a templomot „rablók barlangjává” teszik (Mt 21:13; Ézs 56:7; Jr 7:11); elvetik Jézust, a ’követ’, mely a „fő szegletkő” lett (Mt 21:42; Zs 118:22, 23); Dávid Urának az ellenségei az Ura lába alá vettetnek (Mt 22:44; Zs 110:1); a pusztító utálatosság a szent helyen áll (Mt 24:15; Dá 9:27); Jézus tanítványai szétszélednek (Mt 26:31; Za 13:7); Krisztus úgy érzi, mintha Isten elhagyta  volna (Mt 27:46; Zs 22:1). Továbbá Jézus akkor is a Héber Iratokra utalt, amikor Sátán megkísértette (Mt 4:4, 7, 10; 5Mó 8:3; 6:16, 13).

Az is figyelemre méltó, hogy Máté ihletés alatt rámutatott, hogy a Héber Iratokban található próféciák Jézuson teljesednek. Ezzel bizonyította, hogy Jézus a megígért Messiás. Ez legfőképpen a zsidók számára volt fontos, és hát ez az evangélium eredetileg nyilván nekik íródott. Néhány példa ezekre a próféciákra: Jézus szűztől születik (Mt 1:23; Ézs 7:14); Betlehemben jön világra (Mt 2:6; Mi 5:2); Egyiptomból hívják ki (Mt 2:15; Hó 11:1); sírnak a lemészárolt gyermekek miatt (Mt 2:16–18; Jr 31:15); Keresztelő János előkészíti az utat Jézusnak (Mt 3:1–3; Ézs 40:3); Jézus szolgálata világosságot hoz a népnek (Mt 4:13–16; Ézs 9:1, 2); Krisztus az emberek betegségeit hordozza (Mt 8:14–17; Ézs 53:4); szemléltetésekben beszél (Mt 13:34, 35; Zs 78:2); egy szamárcsikón bevonul Jeruzsálembe (Mt 21:4, 5; Za 9:9); elárulják 30 ezüstért (Mt 26:14, 15; Za 11:12).

Egy pontos beszámoló, mely a hasznunkra van: Nem meglepő, hogy Máté evangéliuma megindító és a hasznunkra van, hisz az apostol  szoros kapcsolatban volt Krisztussal a földi szolgálatának az idején, és a saját szemével látta, miket tett. Ezt az egykori adószedőt Isten szelleme tette képessé arra, hogy visszaemlékezzen mindarra, amit Jézus mondott és tett (Jn 14:26). Ezért tudott Máté hűen írni a názáreti Jézusról, mint Isten szeretett Fiáról, aki Isten helyeslését élvezte, aki azért jött, hogy „szolgáljon, és hogy lelkét váltságul adja cserébe sokakért”, és akinek a megjövendölt Messiás-Királyként meg kellett érkeznie a dicsőségben (Mt 20:28; 3:17; 25:31). Amikor Jézus a földön volt, beszélt arról, mi mindent tett, és joggal mondhatta el, hogy „a szegényeknek. . . hirdetik a jó hírt” (11:5). És napjainkban rengetegen, zsidók és nem zsidók egyaránt nagy hasznot merítenek a Királyság jó híréből, ahogyan azt Máté lejegyezte az evangéliumában (Mt 4:23; Rbi8, lábj.).

[Kiemelt rész a 319. oldalon]

MÁTÉ EVANGÉLIUMÁNAK ÁTTEKINTÉSE

Máté apostol beszámolója Jézus életéről; elsősorban a zsidóknak íródott; kiemeli, hogy Jézus a megígért Messiás-Király

Az első evangélium; Máté eredetileg minden bizonnyal héberül írta kb. nyolc évvel Krisztus halála és feltámadása után

Jézus életének egyes mozzanatai messiási próféciákat teljesítenek be

Szűztől születik; Ábrahám és Dávid leszármazottja; Betlehemben jön világra (1:1–23; 2:1–6)

Fiúgyermekeket mészárolnak le; Egyiptomból hívják ki (2:14–18)

Názáretben nő fel; Keresztelő János előkészíti számára az utat (2:23–3:3)

Világosságot hoz Galileába (4:13–16)

Sokakat meggyógyít csoda útján (8:16, 17)

Örömmel segít az alacsony sorúakon (12:10–21)

Szemléltetésekkel tanít; sokak szíve érzéketlen (13:10–15, 34, 35)

Jézus egy szamárcsikón bevonul Jeruzsálembe; a tömeg Dávid Fiaként dicsőíti, de a zsidó „építők” elvetik (21:1–11, 15, 42)

Júdás 30 ezüstért elárulja; a pénzből később megveszik egy fazekas mezejét (26:14, 15, 48, 49; 27:3–10)

Szétszélednek a tanítványai (26:31)

Nem egészen három napig a sírban van (12:39, 40)

Jézus hirdeti Isten Királyságának a jó hírét

János letartóztatása után Jézus kijelenti: „elközeledett az egek királysága” (4:12–23)

Galilea minden városában és falvában prédikálja a Királyság jó hírét (9:35)

Felkészíti a 12 tanítványát, és kiküldi őket, hogy prédikáljanak a Királyságról (10:1–11:1)

Részleteket tár fel a Királyságról; elmondja a magvetőről, a búzáról és a gyomról, a mustármagról, a kovászról, a mezőn elrejtett kincsről, a nagy értékű gyöngyről, a vonóhálóról, a szőlőmunkásokról, a két fiúról, a gonosz szőlőművesekről és a király fiának a menyegzőjéről szóló példázatot (13:3–50; 20:1–16; 21:28–41; 22:1–14)

Választ ad a tanítványainak arra a kérdésére, hogy mi lesz a jele a jelenlétének; a válaszában beszél arról, hogy a jövőben az egész világon prédikálni fogják a Királyság jó hírét (24:3–25:46)

Jézus leleplezi a vallásvezetők képmutatását

Feltárja, hogy hamis színben tüntetik fel a sabbat célját, és hogy a hagyományaikkal érvénytelenné teszik Isten Szavát (12:3–7; 15:1–14)

Leleplezi, hogy nincs bennük hit, gyilkos gondolataik vannak, képmutatók és büszkék (12:24–42; 16:1–4; 21:43–45; 23:2–36)

Lerántja a leplet arról, hogy figyelmen kívül hagyják az igazságosságot, az irgalmasságot és a hűséget (23:23, 24; 9:11–13)

Jézus hasznos tanácsokkal látja el a követőit

A hegyi beszédben a következőkről beszél: miért igazán boldogok a tanítványai; ne legyenek haragtartók; béküljenek ki egymással, és szeressék még az ellenségeiket is; veszélyes, ha valaki a házasságtörésen gondolkodik; ne legyenek képmutatóak; hogyan imádkozzanak; ne legyenek anyagiasak; keressék először Isten Királyságát és az ő igazságosságát; ne legyenek túl kritikusak; szüntelenül imádkozzanak; válasszák a keskeny utat, mely az életre visz; teremjenek jó gyümölcsöt (5:1–7:27)

Alázatra buzdít; óva inti a tanítványait, nehogy megbotránkoztassanak másokat; tanácsot ad arra, hogyan rendezzék a nézeteltéréseket (18:1–17, 21–35)

Elmondja, mi legyen a keresztények nézőpontja a házasságról és a válásról (19:3–9)

Isten Fiának a halála és feltámadása

A pászka estéjén Jézus bevezeti közelgő halálának az emlékünnepét (26:26–30)

Elárulják és letartóztatják; a szanhedrin halálra ítéli (26:46–66)

Pilátus kihallgatja, majd megostorozzák, csúfolják és oszlopra feszítik (27:2, 11–54)

Eltemetik; feltámad és megjelenik a követőinek; megparancsolja nekik, hogy menjenek, és tegyenek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket (27:57–28:20)