(valószínűleg a héb. Mattitja rövidített alakja;  jel.: ’Jehova ajándéka’):

Az a tanítvány, akit sorsvetéssel apostolnak választottak Iskariót Júdás helyére. Jézus égbe menetele után Péter megjegyezte, hogy a zsoltáríró Dávid nemcsak Júdás eltévelyedését jövendölte meg (Zs 41:9), hanem azt is megírta (Zs 109:8), hogy „felvigyázói tisztségét más vegye át”. Ez alapján azt javasolta a mintegy 120 egybegyűlt tanítványnak, hogy válasszanak valakit a megüresedett helyre. József Barsabást és Mátyást jelölték, és miután imádkoztak és sorsot vetettek, Mátyást választották. Ez mindössze néhány nappal a szent szellem kitöltése előtt történt, és a bibliai beszámoló szerint ez volt az utolsó eset, amikor sorsvetéssel állapították meg Jehova döntését egy ügyben (Cs 1:15–26).

Péter szavai szerint (Cs 1:21, 22) Mátyás végig Krisztus követője volt annak három és fél éves szolgálata alatt, szoros kapcsolatban volt az apostolokkal, és több mint valószínű, hogy a között a 70 tanítvány vagy evangéliumhirdető között volt, akiket Jézus elküldött prédikálni (Lk 10:1). A megválasztása után a gyülekezet tagjai „a tizenegy apostolhoz tartozónak tekintették” (Cs 1:26), és amikor a Cselekedetek könyvében közvetlenül ezután ’az apostolokról’, illetve ’a tizenkettőről’ esik szó, abba már Mátyás is beleértendő (Cs 2:37, 43; 4:33, 36; 5:12, 29; 6:2, 6; 8:1, 14; lásd: PÁL).