A MÉDEKRE és a perzsákra többször is utal a Szentírás, mert politikájuknak jellemzője a vallási türelem volt, amelynek következményeként bibliai próféciák teljesedtek be.

Jehova korábban megengedte, hogy a zsidókat fogságba vigyék a babilóniaiak, egy olyan nemzet, amely nem engedte szabadon a fogságában lévő népeket. Isten azonban azt is megjövendölte, hogy a zsidók vissza fognak térni a hazájukba (Jr 27:22; 30:3). A méd–perzsa birodalom, melyre a Biblia jelképesen medveként utal (Dá 7:5), ebben az esetben Jehova szándékát valósította meg.

Nem sokkal Babilon eleste után a perzsa király, Círusz (Kürosz) rendeletet bocsátott ki, hogy a korábbi zsidó foglyok visszatérhetnek a hazájukba, és újjáépíthetik Jehova templomát (Ezs 1:2–4). I. Dáriusz (Dareiosz) később tiszteletben tartotta ezt a rendeletet (Ezs 6:1–11). Amikor Ahasvérus királyt (nyilvánvalóan I. Xerxészt) kellőképpen tájékoztatták, aláírt egy rendeletet, amely meghiúsította a zsidók kiirtására irányuló cselszövést (Esz 7:3–8:14). I. e. 455-ben Hosszúkezű Artaxerxész király engedélyt adott Nehémiásnak, hogy Jeruzsálem falait újjáépítse, amivel megkezdődött az a prófétai időszak, amely a Messiás megjelenéséig vezet (Ne 2:3–8; Dá 9:25).