Parkhurstnek a Greek and English Lexicon to the New Testament (London, 1845, 2. o.) c. műve szerint a görög aʹbüsz·szosz szó azt jelenti, hogy ’rendkívüli, mérhetetlen mélység’. A Liddell és Scott-féle Greek-English Lexicon (Oxford, 1968, 4. o.) szerint a jelentése: ’felmérhetetlen’, ’határtalan’. A görög Septuaginta rendszerint ezzel a görög szóval fordítja a héber tehómʹ (mély vizek) kifejezést, például az 1Mózes 1:2-ben és 7:11-ben.

Az aʹbüsz·szosz szó kilencszer fordul elő a Keresztény Görög Iratokban, ebből hétszer a Jelenések könyvében. A ’mélységből’ jönnek elő a jelképes sáskák, a királyuknak, Abaddonnak, vagy Apollüónnak az irányítása alatt, aki „a mélység angyala” (Je 9:1–3, 11). A „vadállat”-ról, amely háborút visel Isten ’két tanúja’ ellen, és megöli őket, szintén az olvasható, hogy a ’mélységből jön fel’ (Je 11:3, 7). A Jelenések 20:1–3 leírja, hogy Sátánt ezer évre a mélységbe fogják vetni; egy légió démon egyszer arra kérte Jézust, hogy ne küldje őket oda (Lk 8:31).

Jelentése a Szentírásban: Figyelemre méltó, hogy a görög Septuaginta nem használja az aʹbüsz·szosz szót a héber seʼólʹ kifejezés fordítására, és tekintetbe véve, hogy a mélységbe szellemteremtményeket vetnek, nem volna helytálló leszűkíteni a jelentését a seolra vagy a hádeszre, hiszen e két utóbbi szó egyértelműen az emberiség közös földi sírjára utal (Jób 17:13–16; lásd: HÁDESZ; SEOL). A ’tűz tavát’ sem jelenti, hiszen Sátánt csak azután vetik a tűz tavába, hogy kiengedték a mélységből (Je 20:1–3, 7–10). Pálnak a Róma 10:7-ben található kijelentése, mely szerint Krisztus is a mélységben volt, szintén kizárja ennek a lehetőségét, és azt is megmutatja, hogy a mélység nem lehet azonos a tartarosszal. (Lásd: TARTAROSZ.)

A Róma 10:6, 7 segít tisztázni a „mélység” jelentését: „A hitből eredő igazságosság pedig ekképpen szól: »Ne mondd a szívedben: ,Ki megy fel az égbe?’, mármint hogy lehozza Krisztust, vagy: ,Ki száll le a mélységbe?’, mármint hogy felhozza Krisztust a halottak közül.«” (Vö.: 5Mó 30:11–13.) Nyilvánvaló, hogy a ’mélység’ itt arra a helyre utal, ahol Krisztus Jézus a három nap egy részét töltötte, és ahonnan az Atyja feltámasztotta őt. (Vö.: Zs 71:19, 20; Mt 12:40.) A Jelenések 20:7 úgy beszél a mélységről mint ’börtönről’, és az, hogy Jézus a halála miatt teljes mértékben korlátozva volt, egyértelműen összhangban van ezzel. (Vö.: Cs 2:24; 2Sá 22:5, 6; Jób 38:16, 17; Zs 9:13; 107:18; 116:3.)

A ’felmérhetetlen’ alapjelentéssel kapcsolatban, mint ami a „mélység” egyik jellemzője, érdekes megjegyzést olvashatunk Hastings Encyclopædia of Religion and Ethics (1913, I. köt. 54. o.) c. művében, amikor a Róma 10:6, 7-et magyarázza: „Szt. Pál nyelvezete azt a benyomást kelti, hogy e hely roppant nagy kiterjedésű, olyan, amelyet hiába is próbálnánk felfedezni.” Pál szembeállítja az ’ég’, illetve a ’mélység’ elérhetetlenségét azzal, hogy a hitből eredő igazságosság elérhető. Az ehhez kapcsolódó baʹthosz szó használata a Róma 11:33-ban jól mutatja ezt: „Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége [baʹthosz]! Mily kikutathatatlanok az ítéletei, és kinyomozhatatlanok az útjai!” (Lásd még: 1Ko 2:10; Ef 3:18, 19.) Tehát összhangban a Róma 10:6, 7-tel a hely, melyet a „mélység” jelképez, nyilvánvalóan mindenki számára elérhetetlen, kivéve Istent és az általa kijelölt angyalt „a mélység kulcsával” (Je 20:1). A Liddell és Scott-féle Greek-English Lexicon (4. o.) az aʹbüsz·szosz szó jelentései között megadja azt is, hogy ’végtelen űr’.

A héber mecó·láʹ (vagy mecú·láʹ) szó többes számú alakja úgy van fordítva a Zsoltárok 88:6-ban, hogy ’tátongó mélység’, és azt jelenti szó szerint, hogy ’mélységek’. (Vö.: Zs 107:24.) Ez a kifejezés a cú·láʹ szóval van kapcsolatban, amelynek jelentése ’mély vizek’ (Ézs 44:27).