Mérésre használt zsinór vagy kötél (1Ki 7:15, 23; Ám 7:17; Za 2:1, 2). Némelyik mérőzsinóron nyilvánvalóan könyökönként jelölés volt (2Kr 4:2). Úgy állapították meg egy adott terület méretét, hogy mérőzsinórt feszítettek vagy vetettek ki. (Vö.: Jób 38:4, 5; Zs 78:55; Mi 2:4, 5.) Használták építők, például amikor kijelölték egy város határait (Jr 31:38, 39; Za 1:16), valamint fafaragók, talán amikor meghatározták egy tárgy méreteit (Ézs 44:13). Úgy tűnik, hogy Dávid király egyszer méréssel különítette el a legyőzött moábiták közül azokat, akiket meg kellett ölni, azoktól, akiket életben kellett hagyni (2Sá 8:2).

Jelképes értelem: A „mérőzsinór” jelképes értelemben etalon, vagyis irányadó mérték a viselkedésre vonatkozóan (Ézs 28:10, 13). Jehova például ’mérőzsinórrá tette a jogot’, amikor hűtlen népével foglalkozott (Ézs 28:17). Azzal, hogy ugyanazt a mérőzsinórt használta Jeruzsálemnél, mint amelyiket Szamáriánál, rámutatott, hogy hasonló pusztulás vár Jeruzsálemre, mint ami Szamáriára jött el (2Ki 21:13; Si 2:8). Ehhez hasonlóan, amikor kifeszítette Edomra „az üresség mérőzsinórját”, az szintén a pusztulás jele volt, és ennek a mérőzsinórnak a használata azt jelentette, hogy Edom földjét Jehova azoknak az állatoknak mérte ki, amelyek a pusztán hagyatott területein fognak lakni (Ézs 34:5–17).

Dávid az osztályrészének tekintette a Jehovával ápolt kapcsolatát. Teljesen meg volt elégedve ezzel az örökséggel, úgyhogy ezt mondhatta: „A mérőzsinórok kellemes helyeket juttattak nekem” (Zs 16:5, 6; vö.: 4Mó 18:20).

Az égitestek amellett tanúskodnak, hogy Isten a Teremtő, és mivel hang nélküli tanúbizonyságuk az egész földet betölti, a zsoltáríró ezt jelenthette ki róluk: „Az egész földre kiterjed mérőzsinórjuk” (Zs 19:1–4; Ró 1:20).

Lásd: NÁD.