A méhek által termelt méz édes, ragadós folyékony anyag. A Héber Iratokban a nóʹfeth (csurgó méz v. lépes méz) és a devasʹ szó utal a mézre. Ez utóbbi nemcsak a méhek készítette mézre utalhat, hanem a gyümölcsök sűrű levére is (3Mó 2:11, Rbi8, lábj.). A Görög Iratokban a meʹli szó a „vad” jelentésű aʹgri·osz jelzővel a vadméhek által készített mézre utal.

Lép: A lép mérnöki remekmű, amely feltárja, hogy a Teremtő bölcsessége és képességei páratlanok, hiszen ilyen „tervező-” és építőösztönnel tudta felruházni a mézelő méheket. A sejtek hatszögletű alakja ideális: mindegyik sejt a lehető legtöbb mézet képes befogadni, ámde a sejtfalak kiépítéséhez a lehető legkevesebb méhviasz szükséges. A lép építésekor a méh szervezetében különleges mirigyek méhviaszt termelnek. Ez a rovar testén levő pórusokon át kiválasztódva kis, fehér pikkelyeket alkot. A méh ezeket a lábaival a rágóihoz továbbítja, megdagasztja, majd a lép építés alatt álló részéhez illeszti. A lép falai csupán 0,33 mm vastagok, mégis súlyuk 30-szorosát bírják el.

A mézelő méhek a legkülönfélébb helyeken építenek fészket, például fákban vagy sziklákban, sőt, egy esetben volt, hogy még egy állati tetembe is befészkeltek, amely nyilvánvalóan már nem rothadt, hanem a naptól kiszáradt. Ez annak az oroszlánnak a teteme volt, amelyből Sámson evett mézet (Bí 14:8, 9).

Méz: A méhek által termelt méz alapanyaga a virágok nektárja és a gyümölcsök nedve. A nektár gyűjtése és lépbe ürítése közben a méh szervezetének bizonyos vegyi anyagai hozzáadódnak a nektárhoz. A víz egy része elpárolog belőle, és a vegyi anyagok mézzé alakítják a nektárt. A méz színe és íze attól függ, hogy minek a nektárjából készült. A szervezet könnyen fel tudja dolgozni a mézet, és hamar energiává tudja alakítani.

Amikor a Biblia a méhek által készített mézre utal, akkor legtöbbször vadmézről van szó. Ilyet  evett például Keresztelő János a pusztában (Mt 3:1, 4). Hogy a méz micsoda energiaforrás, azt jól szemlélteti az az eset, amikor Saul király fia, Jonatán a csatától kimerülten megkóstolt egy kis mézet: azonnal „felragyogott a szeme” (1Sá 14:25–30). Ez az energiában gazdag élelem része annak a felsorolásnak is, hogy mi mindenről gondoskodott Isten a népe számára a pusztában. Ott, ahol kevés fa volt, a nép a „szirtből”, vagyis azokból a lépekből tudott mézet enni, melyeket a méhek a sziklás helyekre építettek (5Mó 32:13).

Jelképes értelem: A méz gyógyító erejét a kellemes beszédhez és a bölcsességhez hasonlítja a Szentírás. Nemcsak azért találó ez a hasonlat, mert a méz édes és finom, hanem azért is, mert egészséges. A kellemes beszéd éppen úgy hozzájárul a szellemi egészséghez, mint ahogyan a méz a fizikai jóllétünkhöz. A Példabeszédek könyvének írója kijelenti: „A kellemes beszéd lépes méz, édes a léleknek, és gyógyír a csontoknak” (Pl 16:24; 24:13, 14).

A méz édes íze és a méz fogyasztásából fakadó öröm nemegyszer jelképes értelemben jelenik meg a Szentírásban. Ilyen hely például az Ezékiel 3:2, 3 és a Jelenések 10:9. A Szentírásban gyakran előfordul a lépes méz is, mivel az aromája, az édessége és tápláló volta miatt kiválóbbnak tartják az olyan méznél, amely egy ideje levegővel érintkezik. Amikor Sulamit kedvese, a pásztorfiú arról beszélt, hogy milyen nagyszerű és kellemes szavak hagyják el a lány száját, így fejezte ezt ki: „Lépes méztől csepegnek ajkaid” (Én 4:11). Jehova bírói döntései annyira kitűnőek, egészségesek és hasznosak, hogy „édesebbek a méznél, a csurgó lépes méznél” is (Zs 19:9, 10). Beszédei ’lágyabbak az ínynek, mint a méz a szájnak’ (Zs 119:103).

Bár a méz finom, nem jó túl sokat enni belőle, mert hányingert okoz (Pl 25:16). A mértéktelen mézevés olyan, mint amikor az emberek a maguk dicsőségét keresik (Pl 25:27).

A Példabeszédek könyvének 5. fejezete a lépes méz édes ízével szemlélteti azt, amikor „az idegen asszony” bájos és hízelgő szavakkal vonzza a férfit, hogy nemi erkölcstelenségre csábítsa. Ez a mai keresztények számára is nagyon hasznos figyelmeztetésnek tekinthető. „Az idegen asszony ajka, mint a lépes méz, folyton csepeg, és ínye simább az olajnál, de annak utóíze keserű, mint az üröm; éles az, mint a kétélű kard. Lába a halálba ereszkedik alá” – mondja a bölcs ember. Az asszony hízelgő, mézhez hasonló szavai és tettei egyenesen az erkölcstelenségbe viszik a férfit, úgyhogy „az már követi is, mint a bika, amely levágásra megy” (Pl 5:3–5; 7:21, 22).

Gyümölcsből készült méz: A héber devasʹ szó utalhat gyümölcsnek – például fügének vagy datolyának – a levére, vagyis sűrű nedvére is. Sokszor a szövegkörnyezetből tudja megállapítani az olvasó, hogy méhek által készített mézről van-e szó, vagy sem. Nyilvánvaló, hogy a 3Mózes 2:11 azt tiltotta meg, hogy a gyümölcsök sűrű levét ajánlják fel az oltáron, hiszen az könnyen megerjed. Hogy itt nem a méhek termelte mézről van szó, az a következő versből derül ki, amely a tiltott „mézet” a Jehovának felajánlandó „zsengék”-hez (első terméshez) sorolja. Mivel a legtöbb méz, amelyet az izraeliták használtak, vadméz volt, és nem ők termelték, ezért kétségtelen, hogy amikor Ezékiás arra ösztönözte a népet, hogy támogassák a papságot, a zsengéül felajánlott ’méz’ gyümölcslé vagy gyümölcs sűrű nedve volt (2Kr 31:5).

Tejjel és mézzel folyó föld: A Szentírás Palesztinát többször jellemzi úgy, hogy ’tejjel és mézzel folyó föld’, és ez helyénvaló is, hiszen az a föld gazdag volt a méhek által készített mézben és a gyümölcsök sűrű nedvében egyaránt (2Mó 3:8; 3Mó 20:24; 5Mó 11:9; Jzs 5:6). Nyilván az utóbbiról esik úgy szó, mint olyan kereskedelmi cikkről, amelyet Tírusz áruiért adtak cserébe (Ez 27:2, 17; lásd: MÉH I.).