Annak a sziklás kiemelkedésnek a neve, amelyen Salamon egy pazar templomot épített Jehovának. Korábban az apja, Dávid vette meg ezt a helyet a jebuszita Araunától (Ornántól), hogy ott oltárt építsen, mivel Isten azt mondta neki, hogy így vethet véget annak a csapásnak, amely a népszámlálással elkövetett bűne miatt következett be (2Sá 24:16–25; 1Kr 21:15–28; 2Kr 3:1; lásd: ARAUNA).

Az ókori zsidó hagyomány azzal a ’Mórija földjén’ lévő heggyel hozza összefüggésbe a templom területét, amelyen Isten parancsára Ábrahám megkísérelte bemutatni Izsákot felajánlásként (1Mó 22:2; lásd: Josephus: A zsidók története. VII. könyv, 13. fej., 4. bek.). Ez alapján ’Mórija földje’ a Jeruzsálem (Sálem) környéki hegyvidéken lenne. Ábrahám Beér-Seba szomszédságából „Mórija földjére” utazott, majd a harmadik napon meglátta ezt az Isten által kijelölt helyet a távolból (1Mó 21:33, 34; 22:4, 19).

Egyesek nem értenek egyet azzal, hogy Mórija hegye a jeruzsálemi Templomheggyel azonos, mégpedig a Beér-Sebától való távolsága miatt, valamint amiatt, hogy nem lehet látni „a távolból”. Csakhogy Ábrahámnak „Mórija földjére” kellett elmennie. Az első napon korán felkelt, fölnyergelte szamarát, fát hasogatott, felrakta az állatra, és azután útnak indult (1Mó 22:2, 3). „A harmadik napon” történt, hogy Ábrahám „felemelte a szemét, és meglátta a helyet [Mórija földjét] a távolból”. Ennélfogva csak a második nap telt végig utazással. Ami pedig azt illeti, hogy látszik-e a távolból a Mórija hegye,  illetve hogy mekkora utat tett meg Ábrahám, a The Illustrated Bible Dictionary megjegyzi: „A D-Filisztea és Jeruzsálem közti távolság azonban kb. 80 km, és nagyon is meglehet, hogy ennek a távolságnak a megtétele 3 napot vett igénybe; továbbá a Mózes első könyvében említett, szóban forgó hely nem »Mórija hegye« volt, hanem egyike egy ilyen nevű terület számtalan hegyének; azok a dombok pedig, amelyeken Jeruzsálem fekszik, láthatók a távolból. Ennélfogva nem kell kétségbe vonnunk azt, hogy Ábrahám a későbbi Jeruzsálem helyén – ha nem éppen a templomnak helyet adó hegyen – mutatta be az áldozatot” (J. Douglas szerk.; 1980, 2. köt. 1025. o.). Így hát elképzelhető, hogy a Beér-Seba és a Mórija hegye közötti mintegy 80 km-es út gyalogosan több mint két teljes napot vett igénybe.

A Mórija hegye kétségkívül elég messze volt az Ábrahám korabeli Sálemtől (a későbbi Jeruzsálemtől) ahhoz, hogy Izsák megkísérelt feláldozása ne a város lakosainak a szeme láttára történjen. Nincs feljegyzés arról, hogy ők szemtanúi lettek volna az eseménynek, vagy hogy megpróbáltak volna közbelépni. A helyszín évszázadokkal később is valamiképp félreeső hely volt, és erre abból következtethetünk, hogy Dávid napjaiban egy szérű volt a Mórija hegyén. Az viszont nincs megemlítve a Bibliában, hogy lett volna rajta valamilyen építmény (2Kr 3:1).

Napjainkban a Sziklamecsetként ismert iszlám szentély van a Mórija hegyének tetején. (Lásd: JERUZSÁLEM: A későbbi időszakokban.)