Tollakkal fedett testű, ovipar, azaz tojással szaporodó, meleg vérű, gerinces állatok. A Biblia mintegy 300-szor utal a madarakra, és kb. 30-félét nevez meg konkrétan. Szó esik arról, hogy a madarak repülnek, gyakran az ellenségeik elől menekülnek (Zs 11:1; Pl 26:2; 27:8; Ézs 31:5; Hó 9:11); hogy a fákon pihennek (Zs 104:12; Mt 13:32); hogy fészket raknak (Zs 84:3; Ez 31:6); hogy felhasználják őket áldozatok bemutatásakor, főként a fiatal galambokat és a gerléket (3Mó 1:14; 14:4–7, 49–53); hogy eledelként fogyasztják a húsukat (Ne 5:18), illetve a tojásukat (Ézs 10:14; Lk 11:11, 12); emellett a Szentírás arról is beszél, hogy Isten gondjukat viseli, törődik velük (Mt 6:26; 10:29; vö. 5Mó 22:6, 7).

A madarak az első élő lelkek között voltak a földön. Isten az ötödik teremtési ’napon’ hozta őket létre, akkor, amikor a víziállatokat (1Mó 1:20–23). A Bibliában azok közül az általános kifejezések közül, amelyek a madarakra vonatkoznak, a leggyakoribb héber szó az ʽóf, amely a „repül” igéből ered, és alapvetően ’repdeső teremtményt’ jelöl (1Mó 1:20). G. R. Driver szerint az ʽóf „vélhetően arra utal, hogy a szárnyak a levegőben ritmikusan csapkodnak, és így kiszorul közülük a levegő” (Palestine Exploration Quarterly. London, 1955, 5. o.). Ez a kifejezés nem csupán az összes madarat (1Mó 9:10; 3Mó 1:14; 7:26) foglalja magában – köztük a fürjeket (Zs 78:27; vö.: 2Mó 16:13) és a dögevő madarakat (1Sá 17:44, 46; 2Sá 21:10) –, hanem a szárnyas rovarokat is, amelyek a „nyüzsgő [héb.: seʹrec]”, szárnyas teremtmények közé tartoznak (3Mó 11:20–23; 5Mó 14:19; lásd: NYÜZSGŐ ÁLLATOK).

 Az 1Királyok 4:23-ban szereplő ’hizlalt szárnyasok’ kifejezés (ÚRB, Kat.) részletes magyarázatát lásd a KAKUKK címszó alatt.

A héber cip·pórʹ szó ugyancsak sokszor szerepel a beszámolókban, és ez is egy olyan általános kifejezés, amely madarat jelent (1Mó 7:14). Egy harmadik héber szó, az ʽaʹjit, kizárólag a ragadozó madarakat jelöli.

A Görög Iratokban az alábbi szavak találhatók: orʹne·on, amely egyszerűen csak ’madarat’ jelent (Je 18:2); pe·tei·nonʹ és pté·noszʹ, mindkettő szó szerinti jelentése: ’repdeső’ (Ró 1:23; 1Ko 15:39; vö.: Balázs: Szómutató szótár. 477., 518. o.; Int). A Cselekedetek 17:18-ban arról olvasunk, hogy az athéni filozófusok „fecsegő”-nek nevezik Pál apostolt. Az itt található görög szó (szper·mo·loʹgosz) magokat felszedegető madárra vonatkozik, átvitt értelemben pedig olyan személyt jelöl, aki koldulással, illetve lopással hulladékot szedeget, vagy például a fent említett írásszövegben olyan valakire utal ez a szó, aki az innen-onnan „felszedegetett” gondolatokat ismételgeti, vagyis dologtalan fecsegő.

A madarak alapos tanulmányozása meggyőzően támasztja alá azt a bibliai tanítást, hogy ezeket az élőlényeket Isten teremtette. Jóllehet mind a madarak, mind a hüllők tojással szaporodó állatok, a hüllők hideg vérűek, sokszor lassú mozgásúak, a madarak viszont meleg vérűek, és a legtöbbet mozgó földi teremtmények közé sorolhatók, emellett szokatlanul gyors a szívverésük. Az az evolúciós nézet, mely szerint a hüllők pikkelyei idővel tollakká, illetve a mellső végtagjai szárnyakká módosultak, irreális és alaptalan. Bár a tudósok által Archaeopteryxnek (ősi szárnynak) és Archaeornisnak (ősmadárnak) nevezett madármaradványokból az látható, hogy ezeknek az élőlényeknek fogaik és csigolyákból álló, hosszú farkuk volt, az is látható, hogy a testüket mindenhol toll fedte, a lábaikkal meg tudtak kapaszkodni az ágakba, és teljes egészében kifejlődött szárnyaik voltak. Nem létezik olyan köztes példány, amelynek a pikkelyei tollakká fejlődtek, illetve a mellső lábai szárnyakká alakultak át, vagyis nincs olyan köztes példány, amely bármi olyasmi jelleget mutatna, ami alátámasztja az evolúciós elméletet. Pál apostol úgy fogalmazott, hogy a madarak „teste” különbözik a föld többi teremtményének a testétől (1Ko 15:39).

A zsoltáríró felszólította a ’szárnyasokat’, hogy dicsérjék Jehovát (Zs 148:1, 10), és a madarak ezt a mesterien megtervezett felépítésükkel teszik. Egyetlen madárnak 1000-20 000, vagy még több tolla is lehet. Ráadásul minden egyes tollnak van egy tollcsévéje, amelyből több száz ág nyúlik ki, és azok zászlót alkotnak. Minden egyes ágon több száz kisebb ágacska (sugár) ül, és minden egyes ágacskán további több száz horgocska található. Így a galambnak egyetlen, 15 cm-es szárnytollán a becslések szerint több százezer ágacska van, és szó szerint több millió horgocska. A madarak a szárnyuk és a testük felépítése folytán jóval átfogóbban és hatékonyabban hasznosítják az aerodinamikai törvényeket, mint az emberek a modern repülőgépek megalkotásakor. A madarak teste az üreges csontoknak köszönhetően könnyű. Ezért lehetséges például az, hogy egy 2 m-es szárnyfesztávolsággal bíró fregattmadár csontváza mindössze kb. 110 g-ot nyom. A nagy testű, vitorlázó madarak egyes szárnycsontjainak az üreges részeiben még egy fajta merevítőszerkezet is van, amely a repülőgépek szárnydúcaihoz hasonló.

Az özönvíz idején Noé bevitt a bárkába néhány pár madarat „a nemük szerint”, hogy ne pusztuljanak ki (1Mó 6:7, 20; 7:3, 23). Nem tudjuk biztosan, mennyi különböző ’nemű’ madár élt akkor, hiszen még napjainkban is halnak ki madárfajok. Mindenesetre figyelemre méltó, hogy a The New Encyclopædia Britannica (1985, 15. köt. 14–106. o.) szerint a jelenlegi tudományos besorolás a madárféléknek összesen csupán 221 családját adja meg, köztük olyanokét is, amelyek mára már nem léteznek, vagy csak fosszíliaként ismertek. Természetesen ezeken a családokon belül több ezer madárfaj található. (Lásd: BÁRKA.)

A világméretű özönvíz után Noé feláldozott néhányat „minden tiszta repdeső teremtményből” és minden más tiszta állatból (1Mó 8:18–20). Ezt követően Isten megengedte, hogy az ember megegye a madarakat is, de csakis vér nélkül (1Mó 9:1–4; vö.: 3Mó 7:26; 17:13). Az, hogy mely madarak számítottak az idő tájt ’tisztának’, nyilván azon alapult, hogy Isten valamilyen felvilágosítást adott arra vonatkozóan, melyek elfogadhatók áldozatként. Ugyanakkor a bibliai beszámoló arra is rávilágít, hogy evés szempontjából a mózesi törvény bevezetéséig egyetlen madár sem számított „tisztátalannak” (3Mó 11:13–19, 46, 47; 20:25; 5Mó 14:11–20). A Szentírás nem részletezi, hogy egyes madarak miért voltak szertartásilag „tisztátalannak” nyilvánítva. Bár az ilyen madarak többsége ragadozó vagy dögevő madár volt, de nem az összes. (Lásd: BÚBOS BANKA.) A tilalom az új szövetség bevezetését követően szűnt meg, ahogyan azt Isten egyértelműen Péter tudomására hozta egy látomásban (Cs 10:9–15).

 A Bibliában a név szerint megemlített madarak azonosítása bizonyos esetekben nehézségekbe ütközik. A szótárszerkesztőket általában egyrészt a madár nevében szereplő alapszó jelentése segíti, mivel ez rendszerint leíró jellegű, másrészt a szövegkörnyezet, amely megemlíti az adott madár szokásait és élőhelyét, harmadrészt a bibliai tájakon ismert madarak megfigyelése. Úgy vélik, hogy számos esetben a madár neve hangutánzó szó.

A Földközi-tenger dk. csücskénél fekvő Palesztina a változatos földrajzi adottságaival – a hideg hegycsúcsoktól kezdve a mély, forró völgyekig, és a száraz sivatagoktól a tengerparti síkságokig minden megtalálható itt – rendkívül színes madárvilágnak ad otthont. Az É-on lévő Hermon-hegy csúcsát az év nagy részében hó fedi, míg a kb. 200 km-rel délebbre fekvő terület, a Jordán völgyének alsó szakasza és a Holt-tenger környéke, forró és trópusi. Mindegyik övezetnek megvan a maga sajátos madárpopulációja, legyen szó akár hegyvidéki vagy trópusi, akár mérsékelt éghajlatú vagy sivatagi területről (Zs 102:6; 104:16, 17). Ezenkívül Palesztina a főbb vándorlási útvonalak egyikén fekszik. A madarak (például a gólya, gerle, fürj, fecske, sarlósfecske, bülbül és a kakukk) minden évben ezen az útvonalon vándorolnak, tavasszal Afrikából É-ra, ősszel pedig Európából és Ázsiából D-re (Én 2:11, 12; Jr 8:7). A becslések szerint tehát az év folyamán olykor mintegy 470-féle madárfaj is fellelhető Palesztinában. Mivel az elmúlt századokban ezen a területen lecsökkent az erdők száma és megritkult a növényzet, valószínűsíthető, hogy a bibliai időkben a madárpopuláció még ennél is gazdagabb volt.

Különösen figyelemreméltó, hogy milyen nagy számban találhatók ragadozó madarak (héb.: ʽaʹjit) Palesztinában, például sasok, héják, sólymok, kányák és keselyűk. Egyszer Ábrahám idejében az történt, hogy ragadozó madarak próbáltak rászállni Ábrahám állatáldozataira, és emiatt naplementéig azon kellett fáradoznia, hogy elűzze őket (1Mó 15:9–12; vö.: 2Sá 21:10). Élelemszerzéskor ezek a ragadozó madarak a rendkívül éles látásukra hagyatkoznak, ugyanis a szaglóérzékük meglehetősen gyenge.

Az a jól ismert kép, hogy a dögevő madarak összesereglenek a tetem köré, gyakran szerepelt az ellenségnek mondott fenyegetésekben (1Sá 17:44, 46), és újra meg újra megjelent azokban az isteni ihletésű prófétai figyelmeztetésekben, amelyek Izrael nemzetének, az uralkodóinak (5Mó 28:26; 1Ki 14:11; 21:24; Jr 7:33; 15:3), valamint az idegen nemzeteknek szóltak (Ézs 18:1, 6; Ez 29:5; 32:4). Jehova ítélet-végrehajtóját is ’ragadozó madár’ jelképezi (Ézs 46:11). A leírások szerint az elpusztított városok és vidékek a magányt kedvelő madarak élőhelyévé váltak (Ézs 13:19–21; vö.: Je 18:2), vagy pedig ezekről a helyekről eltűnt minden madár (Jr 4:25–27; 9:10; 12:4; Hó 4:3; So 1:3). A felhívás, hogy gyűljön egybe az összes madár, hogy a magógi Gógnak és sokaságának a tetemein lakmározzon (Ez 39:1–4, 17–21), párhuzamban áll a Jelenések könyvében olvasható felhívással, amelyben arról esik szó, hogy a nemzetek uralkodóinak és seregeik katonáinak a tetemei „az ég közepén repülő minden madárnak” az eledelévé válnak amiatt, hogy Krisztus Jézus mint Király ítéletet hajt végre (Je 19:11–21; ellentét végett lásd Istennek a Hó 2:18–20-ban olvasható, népének szóló, vigasztaló szavait).

Izrael nemzetének tilos volt az igaz Istenről madár formájú képmást készítenie, és azt imádnia (5Mó 4:15–17), de a pogány nemzetek körében, főleg Egyiptomban, fontos szerepet kapott a madarak imádata (Ró 1:23). Több száz madár, főként sólyom, keselyű és íbisz múmiáját tárták fel egyiptomi sírokban. Ezek mindegyikét szent állatnak tartották az egyiptomiak. Az egyiptomi hieroglifákban mintegy 22 olyan jel van, amely madarat ábrázol.