A mai Mádabával azonos hely. Mádaba városa egy kicsi, lankás dombon fekszik a Holt-tenger é. végétől kb. 20 km-re K-re. Az ókorban ’a király útja’ összekötötte Medebát más városokkal, amelyek a Jordántól szintén K-re voltak. (Vö.: 4Mó 20:17.) Mádaba egy olyan síkságon, pontosabban fennsíkon fekszik, ahol nincsenek fák, de termékeny a terület. A síkságon, ’Medeba fennsíkján’, juh- és kecskenyájak legelnek (Jzs 13:9, 16).

Miután az izraeliták vereséget mértek Szihonra, az amoriták királyára, Medeba Rúben törzsi területének a része lett (Jzs 13:8, 9, 15, 16). Az amoriták nyilván már korábban elfoglalták Medebát a moábitáktól (4Mó 21:25–30). Sok évszázaddal később, egy ammoniták ellen vívott csatában Dávid király serege, Joáb vezetésével  legyőzte a Medeba előtt táborozó arameus (szír) zsoldos csapatokat (1Kr 19:6–16).

A Moábi kő felirata szerint (8. sor) Izrael királya, Omri (kb. i. e. 951–941) elfoglalta „Mahadébá földjét”. A 30. sor szövege feltárja, hogy Moáb királya, Mésa újjáépítette Medebát és a vidék más városait. De lehetséges, hogy az izraeliták újra a fennhatóságuk alá vonták Medebát, amikor II. Jeroboám (kb. i. e. 844–804) ’helyreállította Izrael határát Hamát szélétől egészen az Araba tengeréig’ (2Ki 14:25). Ám ez a fennhatóság nem sokáig tarthatott, ugyanis Ézsaiás kijelentése (kb. i. e. 778–732 u.) Moáb ellen azt mutatja, hogy Medeba akkorra már a moábiták uralma alatt volt, és a próféta megjövendölte, hogy a moábiták ’jajgatni’ fognak a város elvesztése miatt (Ézs 15:1, 2).