(héb.: dóv; gör.: arʹkosz):

Egykor a szíriai barna medve (Ursus arctos syriacus) volt honos Palesztinában. É-Szíriában, ÉNy-Iránban és D-Törökországban még ma is megtalálható. Többnyire világosbarna, és kb. 140 kg-ot nyom. Bár esetlennek látszik, még egyenetlen terepen is igen gyorsan tud futni. Vannak olyan medvék, amelyek rövid távon a közel 48 km/h-s sebességet is elérik. A medvék ezenkívül jó úszók, és a legtöbbjük ügyesen tud fára mászni.

Nem támasztják alá tények azt az elképzelést, hogy a medve halálra szorítja ölelésével az áldozatát. Harc közben ugyanis hatalmas mancsával sújt le az áldozatára – súlyos, erős mellső lábát lendítve belemélyeszti a nem visszahúzható karmait az ellenfele testébe. Egyetlen csapással akár egy szarvast is meg tud ölni. Igencsak helyénvaló tehát, hogy a Szentírás a medve veszélyes voltát úgy érzékelteti, hogy párhuzamba állítja az oroszlán veszélyességével (Ám 5:19; Si 3:10). A természettudósok a medvét valójában a nagymacskáknál is veszedelmesebbnek tartják. Más állatokhoz hasonlóan azonban a medve általában nem bántja az embereket, inkább kerüli őket, de akkor rájuk támadhat, ha ingerlik vagy meglepik.

A Szentírás többször is említi, hogy az anyamedve mennyire vérengző tud lenni, ha elveszti a kölykeit (2Sá 17:8; Pl 17:12; Hó 13:8). Egy alkalommal medvék hajtották végre Isten ítéletét, amikor Elizeus prófétát komisz fiatalok gúnyolták (2Ki 2:24).

A medvék különféle táplálékot fogyasztanak, például növények leveleit és gyökereit, gyümölcsöket, bogyókat, diót, mogyorót, tojást, rovarokat, halat, rágcsálókat és ezekhez hasonlókat, de a kedvenc eledelük a méz. Úgy tűnik, javarészt növényi táplálékon élnek, de lehetnek kivételek is. Például amikor az ókori Izraelben szűkösen volt olyan gyümölcs- és növényféle, amely a medvék étrendjéhez tartozik, a juh- és kecskepásztoroknak résen kellett lenniük a medvék garázdálkodásai miatt. Az ifjú Dávidnak szembe kellett szállnia egy medvével, hogy megvédje apja nyáját (1Sá 17:34–37).

Köztudott, hogy amikor az éhes medve megérzi a zsákmány szagát, türelmetlenül morog. Ézsaiás próféta ezért írja az izraelitákról, hogy ’morognak, mint a medvék’, miközben igazságosságot és megmentést várnak; de minduntalan csalódniuk kell (Ézs 59:11). A támadó medve találóan szemlélteti a gonosz uralkodót is, aki tönkreteszi és elnyomja a szegény alattvalóit (Pl 28:15).

Dániel az egyik látomásában szörnyűséges vadállatokat látott, melyek a föld világhatalmait jelképezik. A medve a méd–perzsa világhatalmat  szemléltette, és azt, hogy mohón vágyott arra, hogy területeket hódítson meg és fosszon ki (Dá 7:5, 17). Ugyanilyen telhetetlen az a vadállat is, melyről János kapott látomást. Ez a tengerből jön fel, hét feje és tíz szarva van, a lába pedig olyan, „mint a medvéé” (Je 13:2). Jehova összegyűjtött népének a békéjét, mely a Messiás uralma idején valósul meg, az a prófécia festi le, melyben a medve és a tehén együtt legelészik (Ézs 11:7).