A „megbízott”-nak fordított héber melléknévi igenévnek (nic·cávʹ) az alapjelentései: valaki áll, illetve valakit állítanak vagy kiválasztanak, hogy betöltsön valamilyen feladatkört. Salamonnak volt 12 megbízottja az uralma idején (i. e. 1037–998), akik magas rangú közigazgatási tisztséget töltöttek be. Mindegyiknek élelemmel és más szükséges dolgokkal kellett ellátnia a király háznépét évente egyszer egy hónapon át, egymást váltva (1Ki 4:7).

A kormány támogatására nem általános adót vetettek ki, hanem a földek terméséből állítottak össze élelmiszer-ellátmányt. A megbízottak felügyelték a termesztést, betakarítást, raktározást, illetve a havi adag elszállítását, amely nem kis mennyiséget tett ki (1Ki 4:22, 23). Az élelmiszer-ellátás felvigyázásán kívül vélhetően köztisztviselőkként is szolgáltak a megbízatási területükön.

Ebben a rendszerben egyenlőség volt, mert a jelek szerint a körzetek létrehozásakor a népesség számát és a földterület termékenységét vették figyelembe, nem pedig a kijelölt törzsi határokat. A közigazgatási körzetek közül kilenc a Jordántól Ny-ra feküdt, míg a többi három K-re. A beszámoló nem az elhelyezkedésük sorrendjében sorolja fel a körzeteket, hanem talán a hónapok sorrendje szerint, ahogy a megbízottaknak be kellett szolgáltatniuk az ellátmányt.

A maszoréta szöveg csupán hét megbízottnak adja meg a nevét, a többi ötre csak úgy utal, hogy ennek és ennek a „fia” (1Ki 4:8–19). Néhány bibliafordítás (KNB, IMIT) egyszerűen csak az apa neve elé teszi, hogy „Ben” ( jel.: ’fia’), mint például „Benhúr”, „Bendekár”, „Benheszed”, „Benabinádáb”, „Bengáber”. Azért, hogy minden gördülékenyen menjen, és ne legyen hiány, a 12 megbízott Salamon egyik elöljáró fejedelmének, ’Azáriának, Nátán fiának’ a felvigyázása alatt szolgált (1Ki 4:5).

 Salamon uralma idején a ’fejedelmi megbízottak’ szintén vezetői és felvigyázói tisztséget töltöttek be, ők irányították a kényszermunkára kötelezetteket az építkezéseken. Úgy tűnik, a két beszámoló – a Királyok első könyvében, illetve a Krónikák második könyvében lévő –, amely ezekről a megbízottakról beszél, csak abban tér el, ahogy besorolja őket. Az első felsorolásban így szerepelnek a számadatok: 3300 meg 550, a teljes létszám: 3850 (1Ki 5:16; 9:23), míg a második felsorolásban ezek a számadatok találhatók: 3600 meg 250, így a teljes létszám itt is: 3850 (2Kr 2:18; 8:10). Néhány bibliatudós (Ewald, Keil, Michaelis) úgy véli, hogy a Krónikák könyvében található felsorolás szerint van 3600 nem izraelita megbízott és 250 izraelita megbízott, a Királyok könyvében olvasható felsorolás szerint pedig van 3300 alárendelt munkafelügyelő és 550 főmegbízott, és ez utóbbi létszámba beletartozott 300 nem izraelita személy is.

Júda királyának, Josafátnak az uralkodása idején (i. e. 936 – kb. 911) „egy megbízott volt a király” Edomban, amely ekkor Júda fennhatósága alatt állt (1Ki 22:47). Ez azt mutatja, hogy a király helyére egy helytartót neveztek ki.

A „helytartók” (héb.: szeghá·nímʹ; mindig t. sz.) megnevezés 17-szer fordul elő a Bibliában, például az Ezsdrás 9:2-ben, a Nehémiás 2:16-ban, az Ézsaiás 41:25-ben, a Jeremiás 51:23-ban és az Ezékiel 23:6-ban. Ez a szó alárendelt uralkodókat, vagyis az előkelőknél, fejedelmeknél, illetve a kormányzóknál alacsonyabb rangú tisztviselőket jelölt. Néhány bibliafordítás „megbízott”-nak fordítja (Mo, Ro).